Mondjam el a legjobb barátnőmnek, hogy vagdosom magam?

Ismerem annyira, hogy tudjam, hogy benne maximálisan bízhatok, nem fogja kifecsegni vagy megszakítani a barátságot.

De szerintem ez egy nagy önző dolog lenne tőlem. Viszont a pszichológusomat leszámítva (akinek persze mondani fogom, ha megyek, csak addig nem tudom mi legyen) ő az egyetlen, akinek ezt el merem mondani.

Már évek óta karcolgatom/kapargatom a bőröm, de vagdosni csak mostanában kezdem és nem tudok leállni. A combomat vagdosom, szóval annyira nem feltűnő és az elvérzés se valószínű. A korábbi dolgokat nem tartottam annyira problémásnak, hogy mondjam bárkinek, de ezt már igen.

De tényleg nem akarom ezzel terhelni, csak nem tudom, hogy mi mást tudnék addig csinálni, amíg eljutok a pszichológushoz. Nem olyan távoli az időpont, de csupa vágás már a combom és félek, hogy valami iszonyatosan nagy baromságot fogok csinálni, ha nem beszélek erről valakivel.

Szerintetek mit csináljak? Legyek önző, vagy próbáljak valami más megoldást találni valahogy? Esetleg valami ötlet, hogy mit tudnék csinálni vagdosás helyett, hogy megnyugodjak? (Lehetőség szerint, ha erre írtok valamit, akkor olyat írjatok csak, ami szobában megvalósítható szociális fóbiám van és autista vagyok, diagnosztizáltan.)

18L