Egyáltalán nem érdeklem a volt barátnőmet, hogyan engedjem el a dolgot?

A történetünk 4 évvel ezelőttre nyúlik vissza a gimis éveinkre, legjobb barátnők voltunk majd egy hülyeségen összekapva nem beszéltünk többet. 2 éve felvettem vele a kapcsolatot, igen talán hamarabb kellett volna, de féltem hogyan reagálna. Akkor beszéltünk pár szót, megbeszéltük, hogy senki nem haragszik a másikra és jó lenne esetleg valamikor találkozni is. Aztán végül nem lett belőle semmi, nagyon ritkán egy két szót beszéltünk az interneten és ennyi. Fél éve megint rá írtam, hogy mi újság vele, van e kedve találkozni. Nem akartam újra legjobb barátnők lenni, azóta “felnőttünk” legalábbis hivatalosan és tisztában vagyok vele, hogy rengeteget változtunk. De akkoriban tényleg legjobb barátnők voltunk gondoltam megérdemel annyit a kapcsolatunk, hogy ennyi idő után beszélgessünk kicsit. Megbeszéltük a találkát amit ugye én kezdeményeztem meg igazából szinte az összes korábbi beszélgetést is ( egyet leszámítva) és a találka előtt egy nappal mondvacsinált okokra hivatkozva lemondta. Majd megint megbeszéltünk egy új alkalmat és szintén egy nappal előtte újabb hülye indokkal lemondta. Azóta nem beszéltünk. Nem akarom keresni, mert minden világos. Szerintem ha megmutatnám a beszélgetést bármilyen idegennek rögtön észrevenné mindenki, hogy mennyire egyoldalúan akartam ezt, mennyire kellemetlen már sokszor a próbálkozásom és mennyire vicc néhány válasz tőle. Hogy egy egy üzenetre 1 hét múlva tudott csak válaszolni, kam nem látta, vagy hogy éppen rólam sose kérdezett semmit. Igaz ezeken kívül úgy éreztem, szívesen beszél velem, de be kell látni, akkor a többi negatív dolog nem lett volna amiket korábban soroltam. Nekem is világos, hogy ő nem akarja ezt folytatni. És megfogadtam a második tali lemondás után, hogy hagyom. Ennek ellenére amikor feldob egy egy emléket a telefonom vagy kirak egy képet stb akkor elfog egy szörnyű érzés, hogy mennyire jóban voltunk és mi lett belőle. Nem akarom teljesen lejáratni magam, nem fogok többet írni neki, de mégis olyan nehéz elengedni. Pedig lényegében már elengedtem 4 évvel ezelőtt, de akkor még a dühtől könnyebb volt. Nehezen nyílok meg embereknek, nincs is sok barátom, de akik vannak ők nagyon fontosak számomra es ő is az volt. Rossz látni, hogy neki már én nem, hogy továbblépett. Aki hasonló helyzetben volt mi segített elengedni? Nem mondom, hogy minden nap ezen rágom magam mert az nem lenne igaz, de sokszor előjön es akkor viszont nagyon nehéz.