Ez egy normális barátság? Ilyenek szoktak lenni?
Nagyon tanácstalan vagyok, mert sosem voltak barátaim, most jött össze egy éve egy barátságom amire azt hittem hogy jó lesz. De már nem tudom hogy ez jó e nekem, vagy hogy kölcsönös e. Ebben kérném a segítségeteket.
Nos egy éve vagyunk barátok, már régebben is ismertük egymást, de csak most találtunk igazán egymásra. Én mindent beleadtam a barátságba, meghallgattam őt akármikor, ha az álmomból keltett fel akkor is, mindenhová vele mentem ha kérte, támogattam, és állandóan kibicajoztam hozzá, pedig kb 16 km-re lakott tőlem. És még egy csomó apróság, amit már nem is tartottam számon. Ő is ott volt nekem ha épp rossz passzban voltam, olyankor felhívott hogy jó kedvre derítsen. De utána egyre többször fordult elő hogy nem volt ott amikor szükségem lett volna rá, ellenben ő egyfolytában a segítségemet kérte. Egyszer azután hogy ez megesett, úgy alakult hogy nem tudok letekerni hozzá, mert hóvihar volt. Neki volt bérlete, ezért megkértem hogy most az egyszer jöjjön le ő, és gondolja át. De hozzáteszem hogy nagyon látni szeretett volna, és állandóan mondta hogy valahogy oldjuk meg. Végül mikor délután kérdeztem hogy akkor lejön e, mondta hogy eszébe se jutott ezen gondolkodni, de szerinte nem. Ekkor dühös lettem, és elküldtem a francba, mert elegem lett hogy állandóan én megyek hozzá. Később kibékültünk, és elmondta hogy azért nem jött le, mert utálja az apámat. Megértem, mert tényleg nem jó ember, azonban nem lakik nálunk, csak naponta egyszer lelátogat hozzánk pár órára. Ez volt az oka. De én úgy is lemászkáltam hozzá szó nélkül, hogy a nagybátyja állandóan idegesít engem, arról nem is beszélve hogy kicsit félek tőle a rossz múltja miatt. De ezt sosem tettem szóvá neki, csak egyszer kétszer megjegyeztem hogy kicsit frusztráltan érzem magam a közelében, ezért ne legyünk túl sokat a házban, inkább a szobájában lennék. Ezért esett rosszul az, hogy míg neki gondot okozott volna apám, én szemet hunytam a rokona viselkedése felett.
Ezután már kevesebbet írtam neki, mert szerettem volna magammal foglalkozni. Mert úgy éreztem hogy egy csomó időt és energiát veszítettem az elmúlt hónapok alatt. Ezt idővel szóvá tette, és kérte hogy márpedig foglalkozzak vele többet, mert így el fog szokni tőlem, és nem érzi a szeretetemet. Úgy is tettem, de ekkor már ő írt nekem kevesebbet, ezért én is vissza léptem, és tovább építgettem a kedvemet amit elvesztettem az idők alatt. Szóval most ott tartunk hogy keveset írunk vissza egymásnak, én pedig már nem is írtam neki ma, mert gondolkodnom kellett. Ha arra gondolok hogy mit kapok én ebből a barátságból, kizárólag két dolog jut eszembe. Az hogy szomorú leszek azután hogy beszéltünk, mert tudom hogy nem számíthatok rá annyira, mint ő rám. A másik pedig az hogy tény megkérdezi egy nap egyszer hogy hogy vagyok, de ha netán azt írom hogy jó lenne beszélni, akkor máris másképp viselkedik és magára tereli a szót. Próbáltam már vele ezekről beszélni, de szinte lehetetlen vele…Nem mondja hogy hibás lennék, de utal rá, és semmiképp sem ismeri be hogy vele lenne valami baj. Így nem tudom :/ valaki tudna tanácsot adni? Köszi, és azt is hogy idáig elolvastad!
válasza:Ez egyébként egy férfi-nő barátság ?
Az a gond, hogy túl sokat vársz egy barátságtól. Nem arról szól, hogy mindíg mindent együtt kell csinálnotok.
válasza: válasza:Szerintem ez azért is ment félre (többek között), mert nem vagy képes meghúzni a határaidat, míg ő igen és emiatt egy csomó sérelem gyűlt össze benned. Illetve nekem úgy tűnik, hogy magadból indulsz ki amikor más emberekről van szó, ami az egyik legnagyobb hiba amit el tudsz követni - ez a te részed a dologban, ettől még persze egy önző és bunkó ember képét festetted le a "barátodról", ő is vastagon hibás, sokkal inkább, mint te. De, mint minden kapcsolat, ez is két emberen múlt.
Egy barátság nem azt jelenti, hogy állandóan mindent meg kell tenned szó nélkül, anélkül, hogy figyelembe vennéd a saját igényeidet. Idegesít a rokona? A megoldás nem az, hogy kussban tűröd, hanem azt, hogy ezt megmondod neki. Terhesnek érzed, hogy mindig te utazol? A megoldás nem az, hogy megvárod amíg addig frusztrál, hogy robbansz, hanem, hogy ezt akkor mondod neki amikor először felmerül benned.
Érthetőek az érzéseid, a leírás alapján ez tényleg egyoldalú kapcsolat volt és nem is érdemes menteni, ilyen hozzáállással amit tanúsít meg pláne. Őt szerintem hagyd a francba. Viszont tanulj meg határokat húzni, mert ha sosem állsz ki magadért és ezeket a dolgokat magadba fojtod akkor a következő kapcsolataid is elcsúszhatnak ezen.
válasza:Ez amolyan tipikus "első barátság". Próbálsz többet belelátni, mint ami. És bocsi, hogy ezt mondom, de ez mindkét oldalról elég szegényes igaz barátságnak. Leginkább a kommunikáció terén vannak hatalmas gondok. Az, hogy csak egy összeveszés után derül ki, hogy nem bírja apádat? Te pedig soha el sem merted mondani neki, hogy mit gondolsz a nagybácsijáról? Bocsi, de ez hol igazi barátság? Ráadásul utána azt hánytorgatod fel, amit el sem mondtál neki. Csak nekünk, a háta mögött panaszkodsz a nagybátyjára, de neki már nem volt bátorságod elmondani. Ami egy dolog, de emellett erre alapozva várnád el, hogy ő meg elviselje apádat. Ez a helyzet ezer sebből vérzik.
Az tény, hogy a leírtak alapján te tettél többet ebbe a "barátságba", de ettől még nem gondolom, hogy ez egy normláis, működőképes barátság lenne.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat! Tényleg nem ismerem a helyes utat egy barátságban, mit szabad, mit nem, meddig lehet elmenni, mit nem szabad hagyni.
De néhányszor még elfogom olvasni ezeket, mert van értelme a leírtaknak.
válasza:#6 Útravalónak: Minden kapcsolatban, meg tulajdonképpen az élet minden létező területén, hogy ha érzed hogy baj van, akkor baj van. Ilyenkor normális, egészséges barátságban az történik, hogy felveted, hogy van valami problémád. Ilyenkor lehet sértődés, kiabálás, veszekedés, stb. ez vérmérséklettől függ, meg attól, ki mennyire konfliktuskerülő, hogy kezeli a kritikát. Na de a lényeg hogy miután lecsillapodtak a kedélyek, megbeszélitek, hogy most akkor milyen megoldás szülessen, mert hát fennáll egy probléma. Például jelen esetben az, hogy mindig te mész, nincs más opció, ha nem mész, nincs találka. Erre egy egészséges barátságban az lenne a kompromisszum, hogy vagy a másik is enged, és megbeszélitek, hogy mikor apád nincs ott akkor megy. Vagy ha semmiképpen sem tágít, akkor egyszer kinti program, beültök valahova, megisztok együtt valamit, elmentek szabadulószobázni, akármi, egyszer meg te mész. Ha az a másik reakciója, hogy ő márpedig nem tesz SEMMIT, nem hajlandó semmire, ignorálja a problémád, csak azért hogy neki ne kelljen alkalmazkodnia, azt toxikus viselkedésnek hívják. Az ilyen embereket kerülni kell, mert hosszútávon semmit nem lehet velük kezdeni. Rengeteg ilyen lesz még az életben, például ha valamelyikőtöknek gyereke lesz, vagy messzebbre költözik, sokkal kevesebbet fogtok tudni találkozni, eltérő érdeklődési köreitek alakulnak ki, ráuntok a jelenlegi programjaitokra, rengetegszer újra kell szervezni a barátságot úgymond, mert a régi módszerek már nem fognak működni. És ehhez az kell, hogy mindkét ember 100%-ban tettrekész és megoldás orientált legyen. Ha az van, hogy ő semmit nem rak bele, elvárja hogy alkalmazkodj,és semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, akkor az hosszútávon semmiképpen nem fog működni.
#5 voltam
válasza: válasza:Voltam hasonlo helyzetben.Ez a baratsag szuk ket ev alatt jutott oda ahova a tietek.Detto az volt amit irsz en utaztam hozza 25km-t o varosban el en videken.Az osszekotes jo,a varosban is dolgozom.De hanyszor volt hogy dolgoztam kb 4re ertem haza es visszautaztam este 7kor hogy talalkozzunk.Volt hogy vasarnap delutan is beutaztam mert rossz passzban volt.Amikor igenyelte lehetett tobbszor is talalkozni hetente,programozni,setalni vagy elmenni hozza a lakasba iszogatni.Utana ezvaltozott...jol
leredukalta a talalkakat foleg amikor en inditvanyoztam,kertem.Nehezteltem ezert es tobbszor volt vita ebbol.Es szetmaradt a baratsag.Azt mondta nem fog jelentkezni semmilyen formaban Mar ketszer is irt azota...es bennem is szomorusag van ilyenkor mint akinek a szivebe tort doftek.Ami bant nem tudom lehetunk- e meg jo baratok...ezek a jelentkezesei nem tudom miert vannak.Kertem azelott beszeljuk meg.Hallani se akart rola.Inkabb a szakitas mint a szembesules.Egy igaz baratsag nem igy ert volna veget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!