Jogosan érzem ezt?

Van egy barátnőm, aki már évek óta tervezi az életmódváltást, de a megvalósításig még nem jutott el.

Ebben közrejátszhat, hogy halogatós típus és hajlamos arra, hogy eltervezzen több dolgot is, amikbe aztán végül nem kezd bele.

Nem rég beszélgettünk és panaszkodott nekem arra, hogy sokat szokott stresszelni, apróbb dolgokon is.

Én ennek kapcsán rákérdeztem, hogy áll az életmódváltással és javasoltam neki, hogy érdemes lenne belevágni, mert jót tenne neki és lekötné a fölös energiáit.

Úgy tűnik ez hatott, mert végre megmozdult valamilyen irányba és elkezdett jobban odafigyelni az életvitelére.

Még mondta is, hogy a múltkori beszélgetésünk emlékeztette őt arra, milyen régóta szeretné már ezt elkezdeni, illetve más dolgokat is régóta szeretett volna kipróbálni. Most érzi magában a kedvet és a lendületet arra, hogy végre tényleg változtasson.

Én ennek örülök, de valahol úgy érzem ez kicsit az én érdemem is, hiszen ha akkor nem mondom neki azokat a bizonyos dolgokat, lehet, hogy sosem vág bele a céljai megvalósításába.

Lehet, hogy azzal a pár mondatommal én változtattam meg az életét?

Jogosan érzem ezt?