Anyagi helyzet hatással van a barátságra?

Van egy család, akikkel sokszor együtt vagyunk, osztálytársak a gyerekek. Mi egy picit, de tényleg csak egy picit jobb anyagi helyzetben vagyunk. Mostanában olyan megnyilvánulásaik vannak, amik alapján erős irigységet érzek. Már odáig jutottam, hogy bizonyos dolgokat 2x is meggoldolom, hogy elmeséljek-e. Anyagi dolgokban is, pl. fizetős programok, vagy vettem valamit aminek örülök. De élményekre, sikerekre is, amiket az én gyerekem elér, az övé meg nem. Múltkor szándékosan kipróbáltam, hogy elmesélek egy élményt, és"lehurrogom"...látszódott az arcán egy furcsa önelégült mosoly, mintha azt mondaná: na végre most nektek sem sikerült... mintha örült volna annak, hogy nekünk valami rossz.

Sosem gondoltam, hogy számít az anyagi helyzet a barátságban, és sosem éreztetem ezt mással. Voltam/vagyok már én is a szegényebb és a "tehetősebb" oldalon is, de egyiket sem éltem meg úgy, hogy nem tudok a másikkal azonosulni. Én tényleg örülök, ha a másiknak szerencséje van, és elmesél nekem valamit, ami boldoggá teszi, mert tart annyira fontosnakm hogy ezt megossza velem. És fordítva is, én is az örömöt szeretném megosztani, de most nagyon zavar, hogy ilyen gátak miatt úgy érzem, nem tudom és távolodunk egymástól.

Azt sem tudom, mit csináljak. Ti mit tennétek a helyemben?