Nincs semmi életem, nincsenek barátaim. Egész nyáron itthon fogok ülni. Hogy tudnék kilábalni ebből a gödörből? Nagyon magányosnak és bénának érzem magam, akit mindenki lenéz és sajnál.

Én sosem értem, hogy ez a "ha otthon ülsz úgysem történik semmi" dolgon mit változtatna ha elmenne otthonról. Menjen ki az utcára és beszélgessen minden szembejövővel.

Először is kicsit magaddal kellene megismerkednek. Hogy te milyen vagy belülről, milyen jó és rossz tulajdonságaid vannak, mik érdekelnek. Bizonyára tudod ezeket, de összeszedni mégegyszer. Aztán gondolkodhatsz azon, hogy miért nincsenek barátaid és ezen változtatni. Azt az időt amit barátkozásra töltenél használd fel önmagad fejlesztésére, hogy mikor odakerülsz, hogy új kapcsolataid vannak kialakulóban, könnyebb legyen.

Viszont ha késznek érzed magad, kereshetsz táborokat vagy eljárhatsz programokra ami tetszik. (Mondjuk tipikusan társas programokra ne feltétlenül pl. koncert). A lényeg az, hogy legyél nyitott ha valakivel találkozol és érdeklődj őszintén mások iránt. Nagyon fontos, hogyha nem is beszélsz épp senkivel a kisugárzásod olyan legyen, hogy bármikor tudnál egy jót csevegni, érdemes téged megismerni : )

Én blogoldalakon ismerkedtem emberekkel, és vannak vagy hárman-négyen, akikkel tartom is rendszeresen a kapcsolatot.

Persze, itt fennáll az a veszély, hogy jó pár száz, ne adj' Isten ezer kilométerre laknak tőled, de legalább lenne kivel beszélgess.:)