Füvezik a legjobb barátom, nem akarom elveszíteni mit tegyek?

Főiskolások vagyunk, tavaly a gólyatáborban haverkodtunk össze, azóta ő a legjobb barátom. Ő fiú én lány, néha szoktunk együtt betépni, de én igazából meglennék nélküle, csak a társaságban fordult elő, és többet nem is akarok, ő viszont szinte minden nap beszív, akár egyedül is, reggel-este napközben, és azt hiszem kezd is megváltozni. Azelőtt kedves, megbízható, visszafogott, lelkizős bújós srác volt, akivel mindent meg tudtunk beszélni és szinte minden nap együtt lógtunk a koleszban is, bármit csináltunk mindegy csak együtt legyünk, jól éreztük magunkat, tanultunk, sportoltunk, filmeztünk, rengeteget beszélgettünk éjszakákon át, sokat buliztunk (néha téptünk is).

Mostanában meg pár hete érezhetően eltávolodtunk egymástól, úgy vettem észre a füvezés egyre fontosabb neki, erre összpontosít, régen csomó közös témánk volt, órákig beszélgettünk bármiről, mostanában meg alig van mondanivalója a sz@r füvön kívül, kedvesen viselkedik még velem, de azért érzek egy kis távolságot és a személyisége is változott szerintem, flegmább, nagyképűbb velem is, és sokkal kevesebbet beszél. Én nem akarom őt elveszíteni, szeretem nagyon, meg szeptembertől megint suli, de nem akarok többet vele szívni sem, elég volt, buliból meg heccből jó volt, de így hogy már látom ránézve a negatív hatásait, taszít az egész. Hogy lehetne ezt úgy megbeszélni, hogy ne tűnjön hisztinek, zsarolásnak, ultimátumnak? Mit tegyek már nem tudom, tegnap is elbőgtem magam. Tisztában vagyok azzal hogy egy füvesnek nem lehet parancsolni, saját világában minden úgy tökéletes ahogy van és úgy kell lennie, senki sem beszélheti le róla, ha mégis megpróbálják az ellenkezőjét érik el vele. 2 bátyámnak köszönhetően volt már pár füves ismerősöm, végignéztem ahogy lecsúsznak arra a szintre, hogy csak a fű és semmi más, de itt nem szeretném. Csak azt szeretném ha megmaradna annak a szeretetreméltó emberkének aki volt, és nem válna egy önző, öntelt, flegma nagyképű, demotivált lecsúszott sz@r alakká. És persze ha megmaradna a legjobb barátomként, mellettem. Mit tanácsoltok? Hogy lehet egy ilyen embernél elérni bármit is? Próbáljak egy tiszta pillanatában hatni a lelkére őszintén? És ha elég fontos vagyok neki akkor elgodnolkozik rajta? Még sosem említettem neki hogy zavar a viselkedése, talán nem is sejti hogy bánt ezzel. Vagy próbáljak meg vele lelkizések nélkül objektívan elbeszélgetni hogy miért is van erre szüksége és mire jó és mit pótol vele és keressünk megoldást? Vagy kerek-perec mondjam meg hogy nem tetszik hogy megváltozott és szeretném ha leállna vagy visszafogná magát? Vagy hagyjam az egészet a fenébe, úgysem lesz jobb?? Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat, elvileg én is az vagyok neki, fontosak egymásnak, tudnom kéne hatni rá. Szeptembertől újra suli, vissza a koliba, addigra szeretném megoldani és letudni ezt a problémát, mert nem fogom közelről végignézni ahogy tönkreteszi magát és egy kiállhatatlan alakká változik, inkább megszakítom vele a barátságot (amit nagyon nem szeretnék, mert fontos nekem) Mit tudtok tanácsolni? Volt már valaki ilyen helyzetben? 18/L