Annyira csalódott vagyok, hogyan barátkozzak könnyebben?

19 éves vagyok, és kicsit cikinek érzem a dolgot.

Már általános iskolában illettek azzal a jelzővel, hogy csendes, szótlan vagyok, de hála az égnek voltak barátaim, de tényleg visszahúzódó voltam.

Amikor gimnáziumba kerültem, elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és változni fog a helyzet. Nos, sokan csendesnek gondoltak, de kb. mindenkivel jóba lettem, lett egy társaságom, reflexből jöttek a poénok, nem voltam zavarba, kiálltam az emberek elé.

Aztán lett egy párom, meg volt egy nehéz korszakom, és azóta csak a párom előtt tudok ilyen lenni, egy barátom előtt se tudok megnyílni, ismét zárkózott, csendes lettem, akárhogy próbálkozom, nem jönnek a poénok, ha mégis, nem nevetnek rajta.

Mindenkit megbántok, bunkó lettem, és hiába akarok változni. Megjártam pszichológusokat, pszichiátereket, itthon is beszélgetnek velem, és nem tudok változni.

Szeretném visszakapni azt az énemet. Nyilván a problémák miatt lettem ilyen, de ez nem indok, ezt sörgősen meg akarom oldani.

Hogyan lehetnék nyílt, közvetlen?

Ha pl. elmegyek valahova szó szerint alig kapok levegőt, nem merek megszólalni, megmozdulni SE!

Ha egy pasi rámnéz, szemez velem, szorongok.

A boltokba nem merek bemenni vagy ha igen, nagyon nagy erőfeszítés árán. Buliban is a haverjaimmal ha vagyok, akkorse tudok feloldódni, alkoholtól SE!

Most megyünk nyaralni, és bármi áron, de fel szeretnék szabadulni.

Tudtok nekem adni valami tanácsot? Szeretnék boldog lenni, és barátkozni, vagy egyáltalán megtanulni félelem nélkül beszélgetni az emberekkel.