SOS! Találkozzak vele?

Lehet hogy kicsit hosszú lesz, de megpróbálom a legtömörebben és érthetőbben leírni.

Most végeztem az első évemmel a gimiben, és ez az év valami borzalmas volt.A legjobb barátnőmmel(akivel egy osztályba jártunk általánosban) mentünk most ugyanabba az osztályba, és az elején az én hülyeségem miatt(a sok új ember miatt az elején elhanyagoltam a barátságunkat, de borzalmas bűntudatom volt utána), összebarátkozott egy lánnyal.Aztán elég hamar észhez tértem és magamban megesküdtem hogy soha semmiért nem kockáztatom a barátságunkat.Viszont a csaj akivel összebarákozott nagyon nem csípett engem, és olyan volt mintha próbálna szétválasztani mindet a barátnőmmel, ami sikerült is neki, mert én mindig csendesebb voltam ők meg beszédesek és közvetlenek, így hívták egymást ide-oda.Akkoriban nagyon utáltam őt, mert látta rajtam hogy mennyire rosszul esik, és ő mintha ettől még jobban érezte volna magát,az ilyen pillanatokban húzta el tőlem a barátnőmel vagy kezdett vele valami olyanról beszélni amihez nem tudtam hozzászólni.Borzalmasan éreztem magam hónapokig, főleg mert nehezen barátkozó vagyok, és akkoriban elég sok minden is történt, ami miatt semmihez nem volt kedvem, így elég magányos voltam az alatt a pár hónap alatt.

A legrosszabb az volt, hogy ez a lány kihasználta a barátnőmet, ezt rajta kívül mindenki látta.Aztán hónapok után amikor észrevette összevesztek, megint kibékültek, majd év végén a csaj elérte hogy a barátnőm megutálja.

Azóta bocsánatot kért tőlem, és olyan jó érzés visszakapni őt, ez alatt a nyár alatt megint olyan közel kerültünk mint régen, mintha semmi sem történt volna.A csaj persze ki akar vele békülni, de barátnőm elég egyértelműen kijelentette hogy nem akar tőle semmit.

Viszont múlt héten megkeresett ez a lány és teljesen kétségbe van esve, mivel egész nyáron nem volt senki akivel lehetett volna, és nagyon magányos.El akar menni velem pizzázni holnap után, és nem tudom mit csináljak, azt mondtam gondolkodom addig.

Tudom hogy csak azért ír rám mert másra nem tud, hiszen a suliban is csak a barátnőmmel barátkozott, hozzám is alig szólt pár szót, sőt, az volt az érzésem mintha nem kedvelne.Igazából nincs is sok kedvem találkozni vele, nem tetszik a stílusa.

Viszont pontosan tudom milyen ez az érzés, amikor kétségbe vagy esve, magányos vagy, úgy érzed senkire nem számíthatsz, hisz hónapokig éreztem ezt, ráadásul emiatt a lány miatt. De megesküdtem hogy nem fogom hagyni hogy bárki akit ismerek valaha is így érezze magát, ha segíthetek neki.Sajnálom őt és nem akarom hogy egyedül érezze magát, viszont akkor sem kedvelem, és ő sem azért akar velem kajálni mert szimpatikus vagyok neki hanem mert nincs jobb ötlete.Mit csináljak? Menjek el vele? Vagy hagyjam az egészet?

15/l