Ez egy érdekes baráti kapcsolat, néha úgy érzem lehetne/lehetett volna több is. Kívülállóként hogy jön le?

Van egy fiú barátom, 1-2 éve ismerem.

Már az elejétől nagyon hamar megtaláltuk egymással a közös hangot amikor összeismerkedtünk: társaságban csak rám figyelt, -, ez másoknak is feltűnt, volt, hogy többen is szóvá is tették-, hogy mást ignorál, és csak rám figyelt, hozzám beszélt stb :D -.

Akkoriban mindkettőnknek volt épp párja, így az elejétől csak barátok vagyunk, mert a körülmények miatt eleve nem is jöhetett volna szóba semmi más.

Aztán később jött neki egy szakítás, amit után elég rossz passzban, amikor szintén sokat beszélgettünk, hogy ne depressziózzon annyit.

Akkor viszont azt is megbeszélte velem, hogy egy másik kollégámmal, (aki akkortájt el-elejtette neki előttünk, hogy a srác tetszik neki és flörtölt is vele stb), hogy igazából ő is oda van a lányért... És ezt a srác velem beszélte meg, hogy mi a véleményem, hülyeség lenne-e összejönni vele és mit gondolok. (Persze mondtam, hogy ha tényleg úgy érzi, hogy próbálja meg).

Akkor végül lefeküdtek és nem lett utána az egészből semmi, ennyiben maradt a love sztori..

(Nekem akkor még meg volt amúgy a párom)

Azóta viszont ez változott, és többen szétszéledtünk a társaságból, de mi azóta is jóban vagyunk, és velem tartja csak a kapcsolatot, ha a régi társaság tervez valamit, engem keres. Van, hogy csak úgy érdeklődik, volt, hogy felhív, míg azzal a lánnyal akivel kavart, meg senkivel nem tartja ennyire a kapcsolatot, nem érdeklődik náluk ennyire.

Ezt csak azért írtam le, mert valahol úgy éreztem hogy a vonzalom mindkettőnk részéről meg volt, sok apróságban, amiket nem szeretnék leírni, de amiknél az volt a lényeg, hogy velem a többieknél mindig is kicsit többet foglalkozott. Csak a körülmények és az a kolléganős kavarós dolog, amit ráadásul pont nekem ecsetelt el anno, meg arra utal, hogy szimplán barátként tekint rám.