Nagyon félek hogy elveszíthetem a legjobb barátomat! Mit tegyek?

Az egész úgy kezdődött, hogy együtt indultunk volna haza... Szokásos nap volt, addig semmi gáz nem is történt amíg le nem ültem a padra és várakoztam rá, és a másik barátommal kezdtem el beszélgetni. Valahogy ebben az évben lány létemre (16 éves vagyok) a legtöbb barátom fiú... nem tudom megindokolni miért, talán most jobban kezdvelem az ő társaságukat, humorukat és tényleg nagyon szeretem a barátaimat. Viszont az, hogy leültem X mellé (16) és ezt a pár perccel később közeledő Y (17) barátom látta, most így utólag már tudom, féltékenység volt. Eddig igaz, nem nagyon látott a legjobb barátom, Y, vele, de én pontosan tudtam ő csak osztálytársam, és olyan barátom, mint akár ő is. Ebből még nem semmi különös, csak látszott rajta hogy picit haragos, és akkor direkt nem köszönt. De az a fura, hogy utána meg tök normálisan viselkedett miután elment X mellőlem, és elsétáltam Y-nal.

Aztán másnap fura dolog történt. Y egy nála 5 évvel fiatalabb kiscsajjal (12) kezdett el haverkodni, és együtt teniszeztek a suliudvaron. Ezt még nem is furcsálltam, gondoltam egy jó kis barátnőcskét szerzett, fiatal, hát fiatal ez van, biztos csak játszótárs. Aztán fura volt aznap, hogy már máshogy beszélt velem. Kimérten és szűkszavúan, de nem bunkón.

A legutolsó emlékem pedig amikor tegnap beszélgettem a folyosón osztálytársaimmal és közlik, hogy Y be akar csajozni, láttam-e a kis barátnőjét? Én meg hát mondtam, nem, csak egy kislánnyal játszott. Erre mondták hogy bizony a kislány az az új barátnő. Én teljesen ledöbbentem! Mondom ez lehetetlen! Mármint... semmi közöm hozzá kivel jön össze, na de azért ilyen fiatallal? És akkor még meg is ígérte aznap segít nekem angolból, de vártam és vártam... és mit kaptam? Egy jó nagy belépőt arról hogy egyms mellett, Y és a kislány sétálnak mittudoménhova. És akkor még csak eszébe se jutott mit ígért!

Most féltékenységből csinálja ezt, mert én beszélgetek más ellenkező nemű osztálytársaimmal? Már alig beszélünk, nagyjából én szoktam szólni, mesélni, ő persze válaszol de amúgy rám se hederít. Semmibe kezd venni. Eddig nem ilyen volt! Én vissza akarom kapni a régijét! Bevallom, hibáztam, lehet egy icipicikét még a pados esetnél élveztem a féltékenységet, hogy egyszer ez is előrordulhat, őrület! De nem érte meg. Mert most úgy látszik lassan elveszítem és átpártol óvóbácsinak...

Mit szóltok?