Miért vannak öngyilkossági gondolataim?

Egy nagyon rossz időszakon mentem keresztül. A szüleim váltak, a bátyám elköltözött, a legjobb fiú barátom bevallotta, hogy szerelmes belém én finoman visszautasítottam, ezért elhíresztelte rólam, hogy ku_va vagyok, így az egész osztályom bántalmaz, ez felszínre hozta az előző iskolámból hozott szorongásom, ahol szintén kiközösítettek. Elkezdtem cigarettázni, vagdosni magam. A pszichológusom megállapította, hogy társfüggőségem van (vagyis embereket idealizálok, önbizalomhiányom van, és megfelelési kényszerem is...stb.), a szorongásom ellen felírt nyugtatókat, de még mindig rossz alvó vagyok. Anyukámmal folyamatosan veszekszünk, mert nem érzem jól magam a bőrömben, szeretném levágatni a hajam még rövidebbre (most váll fölé ér, kissé kócos), utálom a mostani ruháim, mindig is utáltam, csak az elvárások nyomása miatt öltözködök úgy mint a többi lány, el akarok költözni kollégiumba, hogy abban az iskolában tanulhassak, ahol szeretnék, de nem engednek el. Utálok otthon lenni, utálok egyedül lenni és tehetetlennek érzem magam, mert minden tönkremegy Körülöttem és én csak nézem... Hiányoznak a barátaim és minden más, amit sikerült a mostani gimnáziumomba, családi életemben felépítenem.

Most már azt hittem túl vagyok ezeken, de teljesen spontán pillanatokban beugrik, hogy csak le kéne ugranom valahonnan, vagy megenni egy doboz nyugtaót, felvágni az éreimet...stb. Én nem akarom ezeket a gondolatokat én rendbe akarom hozni az életem, de mindig előjönnek...

Mit tegyek?