Mikor bementek egy üzletbe, megvárjátok, hogy az eladó köszönjön és megkérdezze miben segíthet, vagy egyből mondjátok neki mit akartok, akkor is, ha nem tud éppen akkor rátok figyelni?

Koszonok termeszetesen, de utana rogton megkerdezem, hogy tudna-e segiteni nekem, mert xy dolgot keresek, stb. Nyilvan ha telefonal, akkor megvarom, amig tud ram figyelni, nem kezdek el csak ugy pofazni.

Egyebkent en is dolgoztam hasonlo helyen, annyi a titka a dolognak kerdezo, hogyha nem ersz ra, rogton mondod, hogy varjon egy kicsit.

Erre meg nem gondoltal? :D

Köszönni mindig szoktam. Az szinte nekem ciki, ha levegőnek néz vagy nem jelzi, hogy ok, észrevett, de egy kis türelmet kér, az meg bunkó, ha láthatóan "zavarom". (Ez ugyanolyan antihivatás-tudat, mint amikor a mogorva orvost zavarják a betegek vagy az életunt vendéglőst az ebédelni vágyók, de erre is van példa.) Az más, ha egy pult mögött állok sorba, pláne sorszámot húztam, akkor tudom, hogy ez a rend ott, akkor várok, hogy szólítson. De ha háttal áll, pakolászik, telefonál ki tudja meddig és kivel, akkor nem tudom, lát-e, hall-e, egyáltalán ő tőle érdemes kérdezni vagy jön majd másvalaki, akitől szabad. Ilyenkor valami olyasmit mondok, hogy "elnézést, meg tudná mondani..." Szerintem ez nem bunkó.

De vevők meg eladók is emberek, sokféle van.

Nem tudom, mit sózott rád még a főnököd, de sajnos az lenne a jó sorrend, ha ilyenkor félbehagyod, amit csinálsz, akkor is, ha ez idegesítő, és a vevővel foglalkozol vagy átszervezitek, ki mit mikor csinál. Az egyik csak számol délelőtt, a másik kiszolgál, aztán cseréltek. Nekem is olyan a munkám, hogy bizony vannak időszakok, amikor jön egy sürgős, aztán egy sürgősebb, majd egy még sürgősebb, és tudom, hogy ez nagyon frusztráló tud lenni annak, aki lineáris rendet szeretne tartani a fejében és nehéz több felé figyelni, több félbehagyott szálat fejben tartani.

Előre köszönök, és várom hogy interakcióba lép-e velem rögtön, vagy a vásárló huszadlagos neki. Ha visszaköszön és látom hogy figyel rám, akkor kérdezek tőle ha esetleg segítségre van szükségem. Ha nem figyel rám és váratni akar, akkor leszűröm hogy ennek sem a kereskedelemben lenne a helye, és elindulok egyedül fellelni amit keresek. Ha megtalálom, megveszem. Ha egyedül nem járok sikerrel, akkor utána már csakazért sem kérdezek tőle. Ha esetleg látja hogy keresgélek és megkérdezi hogy mit szeretnék, akkor kedvesen elutasítom a segítséget. Ha nincs meg amit keresek, távozok vásárlás nélkül és megveszem a cuccot máshol, ahol számít a vevő akiből a bolt él.

Szóval soha nem mutatom ki ha valakit alkalmatlannak tartok a szakmájához, de magamban levonom a következtetéseket.

Köszönök, aztán intézem egyedül a dolgot. Évek óta nem kértem segítséget eladótól.

Sajnos sok a bunkó ember, de nem lehet mit tenni. Ennél jobban nem tudsz reagálni.

Köszönök, elkezdek keresgélni, hogy van e olyan termék, amire szükségem van. Ha nincs, akkor kérdezek, ha látom, hogy tud rám figyelni. Ha szolgáltatás, akkor megvárom még végez, ha jönne, akkor is mondom neki, fejezze be nyugodtan, megvárom. Ha befejezte, mondom mit szeretnék.

Iskola pénztárában dolgozom, és iszonyatosan tud zavarni, ha pl pénztárzáráskor jön valaki, látja, hogy számolom a pénzt, és elkezdi mondani közben (Nem csak a pénztárral foglalkozom). És rettenetesen idegesítő, amikor egy zárást nem tudok csak 8-10x nekilátva lezárni. Az alapjáratos 10 perces munkából gyakran csinálnak másfél órásat, mert ide kell szaladni, oda kell szaladni. De ha elszámolok valamit, akkor meg én vagyok ugye a hibás. Szóval én kérem az ügyfelet/kollégát, ha nem úgy jön alapból, hogy megvárja, míg végzek vele, hogy legyen szíves várni 5 percet, mindjárt végzek. Utána pedig teljes figyelemmel tudok az ügyfélre, kollégára figyelni és segíteni neki.

És mivel én ezt az apróségot elvárom másoktól, én is ennek megfelelően viselkedem, ha a másik oldalon vagyok.

Ne azért csesszen el egy rendelés leadást, vagy bármit, mert nem tudok három percet várni.

Elég szomorú, ha valaki annyira el van telve magától, hogy azt higgye, hogy csak az ő dolga a fontos.