Szerintetek a mai fiatal generáció motíválatlanságban szenved és ha igen szerintetek miért?

Van más választásuk?

Ki lenne motivált, ha a jövőképe minden egyes nappal csak egyre sötétebbé válik?

- a forint egyre gyengébb,

- az ingatlan és albérlet árak egyre magasabbak,

- a boltban veszel 2 árucikket azon az áron, amin pár éve megpakoltál egy bevásárlókosarat

- éppen átélnek 2 elég húzós történelmi eseményt (korona, és ukrán háború)

- a holnap annyira bizonytalan hogy már konkrétan az is hírbe jött hogy lehet benzin sem lesz, és nem tudjuk meddig tartható ez a benzin ár korlátozás és mikor megy fel akkor már 1000 forint / literre akár

És mindezt olyan személyek élik meg akik "fiatalok" tehát átlagosan nem rendelkeznek olyan stabil anyagi háttérrel, amivel egyáltalán le lehetne telepedni ilyen körülmények között valahova tartósan, nem hogy gyereket vállalni...

Én motivált vagyok, csak tudnám hogy minek.

Átlag fölött keresek, relatíve sokat félre tudok tenni havonta, de nem hogy közelebb kerülnék a céljaimhoz, hanem csak egyre messzebb.

Megértem azokat, akik már belefásultak ebbe.

(Bennem csak az tartja a lelket, hogy szeretem a munkámat.)

Amúgy feltűnt már, hogy régen szüleink idejében az volt az átlagos, hogy 22-24 évesen már saját ház, 2 gyerek, stabil munkahely?

Most meg a 30 éves a playstationje mellett ülve egy kiskutya társaságában elmondhatja, hogy legalább van egy elég jó telefonja.

A korosztályomban (20-25) sokan vagyunk motiválatlanok, és szerintem a mostani körülmények mellett ez abszolút nem meglepő. Hatalmas elvárásokkal vannak felénk az emberek, pl. ennyi idősen találd meg életed szerelmét, legyen jogsid, hozzá egy nem túl öreg kocsid (tele tankkal), legyen egy fix állásod és még véletlenül se élj a szüleiddel, mert rögtön megkapod, hogy a nyakukon élősködsz.

De közben a forint egyre gyengébb, az ingatlanárak az egekben, a boltban is csak drágulás tapasztalható (és az "árstoppal" sem megyünk túlzottan sokra), de a fizetések évek óta nem változnak semmit, és eddig sem voltak kiemelkedő bérezések idehaza. Nem szeretném nagyon elpolitizálni a dolgot, de ehhez még hozzájön az is, hogy kormányzásra inkompetens emberek ülnek az ország élén, akik csak tovább rontják az ország amúgy sem túl fényes helyzetét. És akkor még itt volt a vírus, amiből még úgy, ahogy kezdtünk kievickélni, erre itt a háború a szomszédban, ami megint csak egy erősebb (gazdasági) válságot hoz majd még magával.

Egy szó, mint száz, nincsen senkinek sem egyszerű időszaka most, ahogy a fiataloknak sem, akik épp az életüket kezdenék el. Ami pedig önmagában sem mindig egyszerű, de a kemény és helyenként irreális elvárásokkal pont nem könnyítenek a helyzeten.

A szüleink idejében más volt szinte minden, az akkori elvárásokat már helyenként ajánlatos lenne elengedni.