Léteznek olyan hölgyek ,akik kifejezetten utálják a nyarat?

Nem nőként, de akkor ezek szerintem nem csak én tartom egy 3 havi kínzásnak a nyarat. Közhely a "régen minden jobb volt", de emlékszem gyerekkoromban a "+30 az már ritka magas!" értékekre, ami mára teljesen általános és lassan a "+40" se lesz ritkaság. Napon még rosszabb.

Mindegy, a Föld nemsokára elpusztul ilyen téren, lásd azt az időjárást, ami most Indiában és Pakisztánban tarol, és ez még lesz rosszabb is. Nem tudom mi a maximum amit az ember eltud viselni, de úgy olvastam, hogy a 40 fok is határeset már, és talán az 50 az ami mindenkit kinyír rövidebb idő alatt. Csak elérjük azt is. Virtusból!

Igen. Esznek a bogarak, kifolyik a szemem a naptól és ragadok az 50 faktoros naptejtől, amivel 3 óránként át kell kennem magam, ha nem vonulok fedezékbe. A hajam pedig csak kontyban tudom elviselni, mert ha leengedem, a nyakamtól a seggemig aláizzadok...

Nagyon fázós vagyok, de ez szó szerint pokol.

Egyetemista koromban utáltam, mert szerettem az egyetemet meg az egyetemi életet és rossz volt, hogy június végétől mindenki eltűnt.

Nem álltunk úgy anyagilag, hogy nyaraljak. Nagyszülőkhöz mehettem volna, de már ilyen idősen nem szerettem lejárni, mert túlféltettek, nem engedtek egyedül semerre, úgyhogy csak az udvaron voltam vagy a házban.

Szóval otthon voltam és senkivel sem beszélgettem. Amikor jött az augusztus közepe és elkezdtek jönni a hívások a tárgyfelvétel miatt, feléledt az egyetemi fb csoport, meg lehetett már írni a tanároknak az maga volt a gyönyör.

Amikor meg szeptember közepén végre mentünk vissza, majdnem táncoltam örömömben.

Gimiben meg pont más volt. Ott volt nyaralás, de nem tette ki az egész nyaramat, a nyár többi részében sokat punnyadtam és augusztus végén mindig rossz érzésem volt, hogy elrepült a nyár és alig csinaltam valamit.

Most felnőttként nibcs rossz érzésem, amikor jön a június.

A 37-40 fokos kánikulát nehezen viselem, de az jó amikor van egy kis szellő, 26 fok körül van és nem ájul el az ember egy túra alatt.