Ki vagyok Én? Miért jár ez a fejemben?

Próbálj apró örömöket találni pl hogy zenét hallgathatsz és átélheted ezt a pillanatot, próbálj a jelenben lenni.

Az hogy bármikor véget lehet vetni az életnek meg csak megnyugtat, de úgy is olyan rövid, utána meg semmi sem lesz, tehát ennyi erővel már le is élheted az egészet öngyilkosság nélkül, mi van ha pont az előtt szállsz ki, hogy minden jóra fordulna?

Tanulj, amennyit csak tudsz, tágítsd a világodat és akkor sok szép és érdekes dologra bukkanhatsz. Ahhoz, hogy jobban megértsd magad, előbb a világgal kell kibékülnöd.

Az önsajnálat csapda.

Ahogy #4 írta, próbálj a jelenben létezni, és élvezni, átélni a pillanatokat. Zene, költészet, képzőművészet: mind arra is jók, hogy ráébredj a valóság más-más aspektusaira, rányílj a szépségre, ami még a fájdalomban is ott van. Az irodalom a legjobb menedék, én hosszú éveket töltöttem a könyvek világainak rejtekében, regényhősök neveltek, tanítottak, vigasztaltak, nevettettek meg és faragtak azzá, aki lettem.

Merj sírni, hogy ne gyűljön benned a feszültség.

Ezekből a hatásokból épül fel valamilyen életcél-szerűség, egy világnézet, egy erkölcsi háttér. Igazából talán sosem tudjuk meg, mi dolgunk a földön, de választhatunk magunknak valami olyasmit, amit helyesnek érzünk és gondolunk.

Még oldalakon át folytatnám, de a végére legyen még annyi, hogy gyere elő a digitális világból a valóságba. Minél kevesebb képernyő, insta, tiktok, fb és a többi. Tévé sem kell. Mások látszólagos boldogságának a nézegetése az önsajnálat melegágya.

Az életednek olyan értelme van, amilyent adsz neki.

Én megtaláltam a saját életem értelmét, kívánom, hogy te is találd meg!

Sok minden lehet az, találd meg, hogy neked mi az , amiért érdemes élned, ami boldoggá tesz.