A fogyatékosok és az őket ápolók számára az intézményi, az egészségügyi és a szociális háló rendelkezésre áll, elégséges, jól működő? Terhet jelentenek a társadalomra, ezért minimumon kell tartani a rájuk fordított erőforrásokat?

“ kb sose fog annyi nyereség realizálódni a beléjük fektetett pénzből, mint ami a ráfordítás volt...”

Ez nem mindig igaz, párom pl gyerekként lebénult, az anyukája volt otthoni ápolásin vele, alig kaptak valamit érte. Aztán idővel felgyógyult és szakképzett teljes munkaidős dolgozó lett belőle, bőven visszatermeli amit belefektettek (mondjuk azt nem nehéz).

Amúgy meg aki önhibáján kívül nem tud “hasznos” lenni az is megérdemli az emberhez méltó életet szvsz.

Igen, ez a kapitalizmus "csodája", hogy mindenki annyit ér, amennyit termel és mennyire könnyű mondani, amíg nem rólam vagy a rokonomról kell...

Egy ember nem csak attól hasznos, hogy dolgozik és pénzt termel, mindenki értékes.

És igen, például a jó korai fejlesztés és megfelelő fiatalkori ellátás, iskolák segítik azt, hogy valaki minél önállóbb legyen.

Ennek nem csak két pólusa van, ha valaki sosem lesz teljesen önálló, akkor sem mindegy, hogy mennyi dolgot tud mégis megcsinálni. Neki sem (énkompetencia) és nyilván a segítségnyújtó leterheltségének sem.

Senki sem teher valójában, ezt nem szabad kizárólag gazdasági szempontból nézni. Nagyon sajnálom, hogy ezt éreztetik veled (és minden fogyatékos emberrel, akármennyire ""hasznos"" klasszikusan), de az emberi igazság semmiképp sem ez. A rendszert nehéz megváltoztatni, de a mikrokörnyezetben lehet elfogadó embereket találni.