Mi a fenéért élünk, ha úgyis meghalunk és minden semmivé lesz?

"Isten szeret téged."

Jól értem? Az az Isten szeret itt bárkit, aki engedi, hogy gyerekek szülők nélkül nőjenek fel, a boldogság legkisebb mértékének megélése nélkül, annyira nem méltat, hogy akár csak egyszer megjelenjen, hogy megnyugtasson, hogy hihetsz benne, de elvárja, hogy te hűséges legyél hozzá tűzön-vízen át, miközben ezért semmit sem tesz? Amikor könyörögve, sírva imádkozol hozzá, mert már tényleg semmi más nem maradt, amibe kapaszkodni tudnál, akkor nemhogy nem kapsz segítséget, még nagy valószínűséggel örömmel néz végig rajtad, ha lát valahol (mert az nem túl valószínű, hogy neki a szenvedésed annyira fájna, ha nem foglalkozik vele), vagy még arra sem méltat, hogy ránézzen a sorsodra, így tudomást sem szerez róla.

Valamint ugye mindenható és a semmiből teremtett mindent, tehát minden jóval együtt minden rosszat is, ergó minden szenvedésed is neki köszönheted, mert létrehozhatot volna egy olyan világot, ami tökéletes és senki sem szenved benne. Aztán lehet jönni Ádám meg Évával, de azt a hibát is ő ültette beléjük, ami miatt azt a bűnt elkövették, ha pedig nem szó szerint értelmezzük a Bibliát, akkor eleve nincsen miről beszélni, mert akkor meg nagy valószínűséggel Isten sincs, vagy amilyen formában van, az nem is egy valamiféle személy, csak egy folyamat, ami teljesen rendszertelen, csak ráfogjuk hogy az az Isten.