Mi baj azzal a kijelentésemmel ha úgy alakulna lebetegednék és ápolni kellene akkor nem kell ápolni mert megoldom hogy ne kelljen ápolni? 30/f Ha olyan beteg lennék tuti megoldanám

Sajnos vagy nem sajnos, de én is ezt szoktam mondani.

Szeretek élni és remélem fogok is még sokáig, de ha valami olyan baleset érne vagy olyan betegségem lenne, hogy ápolni kéne, akkor nem szeretnék tovább élni, mert szerintem az nem élet. Se nekem, se a családtagjaimnak.

De sose kerüljünk ilyen helyzetbe!

29N

#2 A megoldás szerintem nem arról szólna, hogy majd ellátja magát, hanem inkább, ha kiderül, hogy súlyos beteg, és kilátástalan a helyzet, végez magával mielőtt még annyira kiszolgáltatott lenne.

Oké, nem mindent lehet előre kiszámolni, mert egy baleset bármikor járhat ilyen következményekkel.

Mondjon a vallás amit akar, de egyébként nem butaság az eutanázia.

Csak az ilyen leépülés fokozatosan alakul ki, nem egyből és még olyankor nem tudni hogy felépülsz-e vagy sem. Ez csak később derül ki amikor az ember már minden orvost végigjár hónapokig, évekig, aztán mire észbe kapsz, hogy na ebből elég, irány a másvilág, addigra már annyira hatalmába kerít a betegséged a leépülés, hogy az egész állapotot megszokod és az életed része lesz.

Egészségesen lehet tervezni, hogy te majd tuti hogy megoldod, de ez nem így működik. Ez csak egy elméleti B opció.

Ismerek egy pasit és 7 éve szklerózis multiplexe van és fekvő beteg, pelenkázzák, etetik, gondozzák.

Ő is mondta annak idején egészségesen, ha fekvő beteg lenne, kinyírja magát.

Nem tette mert még bizakodik, de neki már nincs remény a gyógyulásra. Két évet mondtak neki. Környező országok kórházait végigjárta, nem tudnak rajta segíteni.

37 éves