Hogyan legyek beszédesebb, hogy szóljak hozzá mindenhez?

Sok embernek okozhat gondot a társasági kommunikáció amellyel gyakran társasági szorongás (social aniexity) is járul.

Itt megjegyzendő, hogy pl. az autisták is ilyenek, melyekből - mint az utóbbi évtizedben kiderült - rengeteg van úgy, hogy még felnőttként, vagy idősként sem tudja önmagáról, hogy az. Többségük nem szorul életvitelben segítségre, sőt számosan közülük bizonyos tevékenységekben jóval magasabban tudnak teljesíteni (pl. autisták közül valók: Albert Einstein, Bill Gates, Elon Musk, stb.), tehát még értékesebbek lehetnek mint mások. Ám diagnosztizálni ezt csak megfelelő szakember tudja.

Az autistákra jellemző, hogy a társasági életben a teljesítésben alul maradnak, nekik az nem spontán jön, hanem - angol kifejezéssel - maszkolnak, amely kb. annyit jelent, hogy "színlelnek". Akinek ugyanilyen gondjai vannak, annak külön meg kell tanulnia másokhoz hasonlóan viselkednie, ami eleinte nem könnyű, de ha már jól megy, akkor is nagyon lefárasztja az egyént (bár gyakran ezt észre sem veszi közben). S ezt a maszkolást külsőleg észre sem lehet már venni.

El lehet járni - nem autistaként is - emiatt csoportterápiára, amit úgy kell felfogni, mint valamiféle edzést, gyakorlást, de rászánhatja magát az egyén arra, hogy önmaga figyeli meg, hogyan csinálják ezt mások. Sok - jelentéktelennek látszó - apróságokból áll össze az egész, s nehéz erre egy általános érvényű szabályt kimondani. De lehet találni a YouTube-on is számos videót, ami segíthet, bár többségük angol nyelvű.

Fontos még tudni, hogy akár autizmusról, akár másról van szó, mint kiváltó ok, azt NEM szabad valamiféle betegségként elkönyvelni (pl. az sem betegség, hogy valaki nehezen tanul idegen szavakat), sőt ez a felfogás súlyos hiba lenne, pláne ha mögötte valamiféle megbélyegzés sugallata húzódik (valójában maga a megbélyegző tarthatná magát ezért "beteg"-nek). Ezerféle emberek vagyunk, s ebből az ezerféleségből bármi is másnak zavaró lehet, de akkor is - mint ahogyan Dr. Máté Gábor (Kanada) legújabb könyvében erre rámutatott - nem létezik egy úgynevezett "normalitás", és mindannyian, egytől-egyig normálisak vagyunk.