Idegen vagyok a lakóhelyen és a munkahelyen mit kezdjek ezzel az érzéssel?
Két éve építkeztünk csokra egy számunkra vadidegen faluhelyen a megyeszékhelyhez közel. Egyvalamire nem számítottam: idegenek vagyunk és azok is maradunk. Itt mindenki ismeri egymást mindenki rokona mindenkinek, az iskolában éreztetik a gyerekeimmel, hogy idegenek, nekik nincs itt nagymamájuk meg unokatesójuk, ezért senkik. Nagyon álsznob és képmutató a tantestület már alig várom, hogy leballagjanak itt a gyerekek. A munkahelyen ahová kerültem, mindenki helybéli. Kedvesek, aranyosak, de akarva akaratlan kirekesztenek a beszélgetésből, mindig arról van szó ki halt meg, ki mit csinalt kinek a kije milyen beteg lett akiket nem ismerek. Próbàlok beszélgetni értelmes ember módjára, sok témakörben próbáltam beszélgetni, de ha bármilyen témát feldobok, bólogatnak de látom, hogy nem érdekli őket s amint lehet visszatérnek erre a ki halt meg éppen témakörre! Őrület! Nincs egy barátnőm helyben, nincs baráti társaságunk a férjemmel, a régiekkel egyre nehezebben tartjuk a kapcsolatot a költözés távolság miatt.
Most komolyan, minden falu ilyen gyepes Nem akarok nagyképű városi libának tűnni, de komolyan, két év alatt nem veszik észre a többiek egy munkahelyen, annyi empátia nem szorult beléjuk, hogy észrevegyék, hogy nem tudok mit szólni ahhoz, hogy ki lett terhes, beteg, ki halt meg éppen a faluban!!! Könyvek, irodalom, színház, kirándulás vagy bármi egyéb haszontalan téma nem érdekli őket. Én meg már ott vagyok kirekesztődve, elszigetelődve és már ott tartok, hogy nem szólok senkihez, de ez senkit sem zavar. Belefáradtam, annyi energiát belefektettem a beilleszkedésbe és hiába.
Már azt beszéltük a férjemmel, mikor lehet eladni a házat és elköltözni innen.. .
Nem tudom mit tehetünk, sajnálom a gyerekeimet is, mi vagyunk itt a kakukktojás, akinek nincs rokona és tősgyökeres családja a faluban, nem veszik emberszámba.
válasza: válasza:
válasza:Figyu, én tőzsgyökeres városi vagyok. Sok proli, paraszt költözött az utcánkba faluról.
Én azt mondom mindenki maradjon ott, ahol szocializálódott, vagy legyen képes a fejlődésre, de inkàbb nem kell vegyülni a kasztoknak.
Ez szomorú. Én azt hittem naivan mindenütt emberek laknak.
Azzal nem értek egyet, hogy mindenki lakjon ott ahol szocializálódott. Akkor hogyan képes a fejlődésre? Mindenki korlátolt, aki nem képes érteni csak a saját környezetét!
válasza:#1 vagyok
Ez nem így van. Te egy idegen vagy. Kedvelhetnek, de akkor is az maradsz. Számomra ugyanúgy a hozzánk települők idegenek és még ráadásul szrnak is mindenre, szóval joggal gyüttmentek. Soha nem lesznek olyanok, mint azok, akik oda születtek.
válasza:Részben megértelek, hasonló helyzetben vagyunk, de itt annyiból más, hogy a közvetlen szomszédság nagyon kedves, befogadóak, itt inkább én vagyok az, aki tartja a távolságot, mert alapból nem vagyok túl barátkozós. Viszont nagyon jól esik, ha megállítanak, hogy hogy vagyunk, hogyan érezzük itt magunkat. Nagy szerencsénk van a közvetlen szomszédainkkal minden irányból.
Viszont én magát a környéket nem tudom megszokni. Budapesten születtem, ott is éltem majdnem negyven éven át, aztán a páromhoz költöztem Komárom-Esztergom megyébe. Ott mindenki Pestre vágyott, én viszont imádtam a környezetet, a tájjal nem tudtam betelni, akik viszont oda születtek, állandóan Pestet istenítették és azt mondták, csak Pesten van élet. Marhaság. Persze, függ attól is, ki mire vágyik. Viszont azt látom, hogy akik felköltöztek közülük Pestre, egy-két éven belül visszaköltöztek. Nem véletlen. Rájöttek, hogy nagyon nem azt adja, amit elképzelnek róla. A vidéknek (még ha nem is mindenhol) van egy teljesen más hangulata.
Amikor Pestről a páromhoz költöztem, én is kicsit azt éreztem, hogy egy olyan helyre csöppentem, ahol mindenki ismer mindenkit és bárkiről beszélgetnek, sosem tudom, kiről van szó. A helyzet az, hogy mivel nem vagyok egy nagy társasági ember, erre igazából nem is nagyon vágytam. Viszont 1-2 éven belül már én is ismertem mindenkit és tudtam, kiről beszélnek :-) Szerettem ott élni és visszavágyom a táj miatt.
Amikor házat kerestünk, azt hittem, mindegy, hol veszünk (persze bizonyos szempontokat figyelembe véve, pl. a lakóközösség népösszetételét, ha érted, mire gondolok) a legfontosabb az volt, hogy vidék legyen és nyugalom. A vidék és a nyugalom be is jött, nagyon szeretjük, de mivel itt a falu nagy része a mezőgazdaságból él, adódik a tény, hogy ez nem túraútvonal, itt nincs látnivaló. Ha újra kezdhetnénk a házkeresést, egészen biztosan ezt is figyelembe venném. Illetve, már azelőtt is figyelembe vettük, de sajnos a szép táj jóval magasabb árakat jelent és arra nem volt keretünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!