Hogyan tudnék ezen változtatni?

Először is próbáld meg megérteni magad. Miért csinálhatod ezt? Szülők így neveltek? Nagy volt az elvárásuk, vagy csak mindig megkaptad, hogy végezd el a feladatot, esetleg ők is ilyenek? Egy kicsit belemerülhetnél és megfejthetnéd honnan indul és körbejárod.

A másik, szerintem ne csinálj feladatokat! Kezd egyszerűbben az elején, ülj le és próbálj meg élvezni valamit. Egy videót, sorozatot, filmet. Egyél finomat, aztán emeld mindig a tétet. Pl a rajz: ülj le és ne adj magadnak feladatot, élvezd magát a festést, vagy olvass könyvet, bármi más hobbit próbáld meg élvezni kötetlenül, de ne egy egész hétvégét szánj rá, hanem mondjuk egy fél óra, egy órát. Menj el sétálni, vagy kirándulni, túrázni, állj meg és csak nézd a környezetet, gyönyörködj a kilátásban. Lehet valamiért gátolod magad abban, hogy élvezd a dolgokat, ráfeszülsz.

Szerintem a festéshez simán működik, hogy célokat tűzöl ki, lebontod lépésekre és kipipálod őket. Festettél egész hétvégén és még haladás igényed is jóllakott. Ami még így is probléma, hogy ilyen hozzáállással arra fogsz törekedni, hogy minél előbb túllegyél rajta, nem arra, hogy élvezd, ami nem fasza.

Ez egy tipikus 21. századi agymenés: haladás, produktivitás, lifehack, multitasking, téboly. A lényeg, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet, de egyszer csak már fogalmad sincs, mit csinálsz igazából, mert időd nincs reflektálni, gondolkodni, csak darálsz, mint egy robot. Cserébe durván rá lehet szokni, mint az adrenalinra, és egy idő után már nem tud az ember csak simán ellazulni és fókuszálni valamire.

Hogy hogy lehet erről lejönni? Franc se tudja, de az biztos, hogy egy hétvégére nem lehet csak úgy váltani, nekem legalábbis k.rvára nem megy. Nekem egy hét szabadság nem elég arra, hogy átálljak otthoni módba, pedig nem is vagyok ennyire darálós.

Azt kell kitalálni, hogy hogyan szabadulj fel. Ha nem gyerekkori dolog áll a háttérben, valami más biztosan. Magadnak akarsz ennyire megfelelni? Lépésenként haladj. Ne egyből, hogy “én jól akarom hétvégén érezni magam!”, hanem pár perc valamit találj amire nem figyelsz úgy oda, hogy mégis mennyit teljesítettél. Hallgass meg egy zenét, hunyd le a szemed, élvezd. Ne csinálj semmit, ne koncentrálj! Akár meditálhatnál is, hátha segít ellazulni. Utána próbálj meg olyan filmeket, könyveket keresni, amit élvezel és nem azt nézed mennyit haladtál vele. Gondolom itt az a problémád, hogy nem tudod önfeledten élvezni az apró dolgokat, nem? Nézz utána, ha kell pszichológust is keress, biztos jobban tudja nálunk :)

Kitartást, és ne feledd, az élet nem egy feladat, nézz körbe, csodáld a természetet a virágokat bármit! Remélem megtalálod az örömöd is a feladatokban.

Lepontoztam a hetest, mert alapból nem jó stratégia rácsúszni bármilyen szerre, de amúgy utólag véiggondolva: praktikusan nézve működik a tanács. Az alkoholnak kb pont ez a lényege: azt a készséget tompítja, ami a jövőbeni következmények mérlegeléséhez szükséges, ezért csak élünk a pillanatban. Amikor ilyen túlpörgetett időszakom volt, egy kis szalonspicc mindig le tudott lassítani.

Ezzel együtt nem annyira biztatnék erre senkit.

Ismerős a téma. Le kellene csendesedni, azaz pl.: figyelni a természetet, jógázni, értékelni az eddigi sikereidet. Megoldottad őket? Igen. Akkor no probléma.

Egy élet kb. 80 évig szól, ha nincs semmi gond. Ezt vetítsd ki egy évre/1 hónapra/1 napra/1 órára, és meglátod, hogy sok, rengeteg idő van még. Így ezt meg kell tölteni tartalommal: akkor meg minek sietni?