Mit tehetnék? Megint kezdődik hogy öngyilkos akarok lenni és félek hogy megteszem.

Vannak emberek, akik kevésbé tudnak küzdeni célokért, és kiborulnak ha nem érzik magukat kellően sikeresnek. Szerintem ilyen lehetsz te is.

Van olyan 40 körüli nőrokonom, aki tökéletesen normális amikor jól megy az élete (ha van normális pasi mellette, van jó munkája, akkor nincsenek egzisztenciális gondjai, ilyenkor rendben az önértékelése is, ad a külsejére nagyon), ha viszont magánéleti vagy munkahelyi veszteség éri akkor teljesen kiborul, összeomlik.

Ha a szeretteid megadnak minden segítséget és nem megy egyedül, tényleg vissza kéne menni orvoshoz, itt mi aligha tudnánk segíteni. Ha veszélyes vagy önmagadra, nem kéne kockáztatni, gondolj bele párod, családod mekkora fájdalmat élne át, ha elveszítenének, pláne ilyen fiatalon!

Van TB-s pszichiáter ingyen, a pszichiátriai gyógyszerekre, ha szakorvos írja fel is nagyon nagy TB kedvezmény jár (én másban szenvedek, de több, mint 1 havi gyógyszerem - 3 féle - 700 ft-ból kijön, a mai gyógyszerárak mellett azért ez nem vág földhöz, doki meg ingyen van ugye, korrekt amúgy, ha rossz szakemberbe futottál bel, keress másikat). Így a pénz se kifogás, olyan nagyon sok időbe se kerül, a pszichoterápia nyilván időigényesebb, de pszichológus is van kórházi, ingyen.

Második vagyok.

Minden pszichiátrián (és neurológián is, csak az itt mellékes) dolgozik pszichológus is, igazából ha bemész, meg lehet érdeklődni, mikor van benn, milyen lehetőségek vannak, akárkitől, akit elkapsz a folyosón.

Nekem anyukám volt ilyen súlyos depressziós, tényleg borzalom volt, hogy nem tudtam segíteni neki, azért javaslom a kezelést, hogy ne járj úgy, mint ő, rengeteg nagyon durva fizikai betegséget összeszedett, több osztályon is feküdt a kórházban, nem derült ki mi a baja - a végén igen, hogy a depressziótól. Sajnos előbb-utóbb megtámadja a testet is, amióta szedi a gyógyszereit, teljesen helyrejött, a sok csúnya fizikai tünet is elmúlt kb heteken belül.

Lehet, hogy picit be kéne feküdnöd, hogy kitapasztalják melyik a jó gyógyszerelés nálad.

Kérdésedre válaszolva én nagyon durva alvászavarra kapok gyógyszeres kezelést (nem tüneti kezelés, hanem oki, az ok hosszú lenne, de a lényeg, hogy nem altató vagy bekómáztató cucc), vannak mellékhatások, de használ, amióta tudok aludni, sokkal jobban vagyok, végre működőképes.

De tudom, sokaknak vannak rossz tapasztalatai, de nem szabad feladni, akár alternatív módszerekkel, akár orvossal, orvoscserével, de merni kell segítséget kérni. :)

"kiakarok ebből az ördögi körből kerülni de nem tudom,az orvos szerint bordenline-ban szenvedek,gyógyszert nem szedek és orvoshoz se járok,se pénzem se időm nincsen!"

A mondat a végletek közt csapong, kioltják egymást a benne leírtak. Azt mondod, ki akarsz kerülni ebből. (Nem igaz, nem akarsz!!!) Majd jön a kifogás, hogy nincs időd. (ezzel árulod el, hogy nem akarsz). Kérj beutalót a pszichiátriára, ez nem kerül pénzbe. Ha pszichiáter írja fel a gyógyszereidet, az támogatott kategóriába esik, így a pénz sem jelenthet akadályt. Az idővel pedig te gazdálkodsz. Ha valóban ki akarsz kerülni ebből az ördögi körből, akkor legyen időd és felejtsd el a kifogásokat! Most még választhatsz. Ha megölöd magad, másra sem lesz többé időd.

Azt látom, most amolyan kényelmi álláspontra helyezkedtél. "Félek valamitől, ezért inkább elfutok előle". Menekülsz az öngyilkosságtól, mert állítólag félsz, hogy az lesz a vége. Így kerültél ide. Menekülsz a pszichiátriától, mert félsz tőle. Tehát ott vagy egy úton, melynek látod a két végét. Mindkét végétől félsz és ide-oda futkosol rajta. Rossz hírem van: így csak el fogsz fáradni és a végén le fogsz ülni az út kellős közepén kellően távol a két véglettől. Abba a pontba zárod be magad, az lesz a te börtönöd. Ott fogod leélni az életed. Nem fogsz tudni semerre sem elmozdulni, mert minden irányban félelmek vannak. Jó dolog börtönben élni? Attól nem félsz?

Menekülj még kicsit. Hátha rájössz, hogy a szembenézés nem igényel ennyi energiát! Jó egy kicsit szenvedni, mert addig sem kell az élet valós problémáival szembenézni. Így meg mindig akad valaki, aki velem foglalkozik, mert olyan k....jó, amikor sajnálnak...

Látogatható a szakrendelés is, nem kötelező befeküdnöd.