Volt valakinek öngyilkos testvére, barátja, fia vagy párja? Meddig tartott feldolgozni?

Volt. Hozzám közel álló rokon, barát, barátnő.

Az első öngyilkosságot nehéz volt feldolgozni. Önhibáztatás, keserűség, "mit tehettem volna másképp?", borzalmas az egész. Másodszorra ugyanez volt, azon gondolkoztam, miért engem bsz az élet ilyen teherrel, miért "vonzom" az öngyilkos embereket. Előjött az első öngyilkos, a rokonom gyászolása. Két embert gyászoltam, az egyiküket másodszorra.

Ridegül fog hangzani, de annyi szenvedő, beteg embert láttam már, és annyira elegem volt a halálból mire öngyilkos lett egy hozzám igen közel álló barátnő (nem a párkapcsolat fajta), hogy nem is igen gyászoltam.

Úgy vagyok vele, hogy inkább lefoglalom magam, ha nem megy, berúgok, megpróbálom elfelejteni őket (kevés sikerrel), mint hogy megint összeroskadjak. Önző dolog, meglehet, de már nem tudok, és nem is szeretnék foglalkozni ezzel, nem akarok az elhunytakról filózni, egyszerűbb így nekem. Egyre hosszabbak lettek a gyászidőszakok, és rengetegen haltak meg, nem csak az öngyilkos ismerőseim. Minden egyes alkalommal meggyászoltam az addig elhunytakat. Ezt nem lehet a végtelenségig folytatni.