Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Volt már aki kitudott ebből...

Volt már aki kitudott ebből jönni?

Figyelt kérdés
Depressziós vagyok ez egyértelmű, néha gondolkodom az öngyilkosságon sőt már a próbálkozásig is eljutottam, de az élet ösztönt nem tudom lenyomni. Nem kérek lelki fröccsöt, engem az érdekel, (és NEM tini depresszióról van szó), hogy volt már aki ilyenen ment át és mégis sikerült rendbe tennie az életét, társra talált stb. és nem is nyomtalanul de hátra hagyta ezt a dolgot?

2016. márc. 2. 18:04
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
igen, volt
2016. márc. 2. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:
a sztori is érdekelne röviden, ha lehet
2016. márc. 2. 18:08
 3/13 anonim ***** válasza:
apám testvére akart régebben öngyilkos lenni, a pontos sztorit nem tudom, csak hogy kijött belőle
2016. márc. 2. 18:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 A kérdező kommentje:
De nem is gondol rá? Boldognak él, mintha mi sem történt volna? jelenleg nekem ez teljesen lehetetlennek tűnik, egy ideje elkezdtem függőségekbe menekülni, ami aztán végképp el lehetetleníti a tovább lépést...sőt megkönnyíti az öngyilkosságot
2016. márc. 2. 18:27
 5/13 A kérdező kommentje:
Boldogan*
2016. márc. 2. 18:27
 6/13 anonim ***** válasza:

nem lelki fröccsként akarom írni, de a legsötétebb alagút végén is van fény.

gondolom már a pszichológushoz menés megvolt, de azért én azt ajánlom, hogy menyj el egyhez.


Ja és mielőtt öngyilkos lennél gondolj bele milyen rossz lehet feltakarítani utánad (halálkor elernyed a záróizom -> tehát bekakálsz -> menny el WCre előtte)

és lehetőleg próbálj valami kevés vérzéssel járó módot próbálni. Arról meg inkább nem is beszélek hogy sokan milyen szomorúak lennének a halálod miatt. (mert nincs olyan ember akire senki se gondol)


Sajnos a kérdésedre nem tudtam válaszolni, de kérlek tényleg gondold át a módszert, ne legyél önző.

2016. márc. 2. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:

Az a legkisebb gond, amire tudok gondolni, hogy mi marad utánam...jelenleg 1 embernek még olykor terhet is jelentek, ha hiányozna neki belőlem valami az a megszokás, hogy vagyok.

Akik feltakarítanának utánam meg már láttak ilyet nem féltem őket :D

De mind ez butaság, mivel jelenleg nem tudom megtenni csak egyre közelebb érzem magam hozzá. csak példával szemléltessem pár napja reggel a padlón keltem és nagyon másnaposan kellett összeszednem magam, hogy eltudjak menni dolgozni, mostanában egyre többet előfordul, hogy piálok esténként, mert könnyebb így igaz ez a padlón ébredős téma nem fordult még elő. Mindig féltem tőle, hogy ide jutok és tessék, most benne vagyok, innen próbáljak meg kijönni...? Minek? hogy újra csalódjak?

Pszichológusnál gyerekkoromban jártam, de egy életre megutáltam, előbb beszélem meg a dohányzó asztallal a problémáimat....

2016. márc. 2. 19:02
 8/13 anonim ***** válasza:

"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember!"

Amíg így állsz hozzá addig gödörben is maradsz.

Ha te nem akarsz kijönni belőle,akkor írhatunk mi itt bármit.

Én 40 éve vagyok depis mégsem adom fel!

Nap mint nap megküzdök azzal,hogy jobban érezzem magam.

Sporttal,vitaminokkal,minimális gyógyszerekkel,stb.

Én is ittam.De egy idő után rájössz,hogy nem megoldás semmire.Még jobban lehúz.

Ne pszichológushoz,hanem pszichiáterhez forduljál!

Ez már odatartozik.

F40+

2016. márc. 2. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
Ohó, egy újabb élvezettel szenvedős. A segítséget elutasítja, de boldogan sorolja, hogy neki mennyire rossz és milyen sokat szenved. Majd befejezed, ha elunod, addig meg tapicskolj benne nyugodtan, csak akkor minek jajveszékelsz? Tulajdonképpen jó így neked.
2016. márc. 2. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:

Hát nem tudom mit értesz "tini depresszió" alatt...ezt a mai divat depressziós hülyeséget, vagy a tényleges betegséget, csak tini korban...


Én például 14-21 éves koromig voltam depressziós, nem a divat fajta, hanem a betegség, tudtam a pontos okát, a megoldást is...én nem tudattam a világgal, hogy "sajnáljatok, mert nekem nagyon rossz", hanem titkoltam mindenki elől, nem vagdaltam magam, nem sajnáltattam magam...

Többször voltam úgy, hogy véget vetek, mert lelkileg nagyon ki voltam...

Maga a 7 év alatt a problémáról eltereltem a figyelmet, tanulással...az elején hónapokig ugye 16-20 órákat aludtam...akkor nem sokat foglalkoztam még ezzel, de már akkor eltereltem a figyelmem...

Aztán pár év után elég súlyos lett a helyzet, nem nagyon tudtam semmire koncentrálni, elég mélyponton voltam ismét...akkor a megoldás felé hajlottam és végül sikerült is kilábalnom belőle...


Én is sokszor véget akartam vetni a szenvedésnek a könnyebbik utat választva, de végül csak nem tettem meg...

Végül a több éves álarcom lett a valódi oldalam miután meggyógyultam, mintha újjászülettem volna :)


23F

2016. márc. 2. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!