Sok ember miért másnak akar megfelelni, miért nem saját magának?

Ez egy csodás kérdés, sokat lehet beszélni róla.

Szerintem két része van, az egyik az önismeret hiánya, a másik az "illik".

Alapból az, aki "semmilyen", aki nem ismeri önmagát, az nem tud önmagának megfelelni. Ha valakinek nincsenek saját gondolatai, elvei, nem tud azoknak megfelelni. Ha mondjuk valaki saját meggyőződéséből nem akar drogokat kipróbálni, azt senki nem tudja rávenni, hogy kipróbálja. Aki nem gondol semmit, azt lehet befolyásolni. Mindenkinek önmagát kellene ismernie a legjobban. Én pl. tudom magamról, hogy soha az életben nem fogok magamról senki kedvéért pucér képeket csinálni, küldeni. Ennyi. Nincs az az ember, nincs az a körülmény. Magamnak felelek meg ezzel.

Az "illik"-kel meg belénk nevelik, hogy ha vannak is elveink, felejtsük el őket, mert mások valamiért többet érnek. Nem mondhatod azt, hogy köszönöd, de nem kérsz sütit, mert megbántasz másokat. Hogy te megbántódsz, az senkit nem érdekel, különben is, egyszer ki lehet bírni. Itt csak azzal van gáz, hogy az ember egész élete egy "egyszer ki lehet bírni" sorozata lesz, és végül te leszel az, aki mindig másoknak akar megfelelni.

Nekem erről egyébként mindig a Runaway Bride (Oltári nő) jut eszembe, amikor Richard Gere mondja Julia Roberts-nek, hogy még saját ízlése sincs, mert mindegyik vőlegényével máshogy szerette a tojást, épp úgy, ahogy az aktuális pasija. És a film vége felé a nő elkészít egy csomó tojásos ételt, és rájön, hogy mi az ő saját kedvence, mindenki befolyása nélkül.