Normális, ha egy extrovertált gyerekből introvertált felnőtt válik?
A kérdés rólam szól. Emlékszem, hogy általános sulis koromban rengeteg barátom volt, az iskolában és a falunkban is. Az osztályban a vezéregyéniségek közé tartoztam, akik mindenben benne voltak, és folyton hallatták a hangjukat. Imádtam a pörgést, a társaságot.
A kamasz éveimben sokat jártam bulizni, és egyáltalán nem zavart, ha meghívtak egy olyan házibuliba, ahol csak egyetlen embert ismertem. Hamar megtaláltam a hangot mindenkivel, ismerkedtem, beszélgettem, teljesen felszabadultan. A telefonomban megszámlálni sem lehetett a sok üzenetváltást különböző emberekkel.
Aztán ahogy túlléptem a 20-at, ez fokozatosan megváltozott. A régi barátok elkoptak mellőlem, újakat pedig nem kerestem, mert nem volt szükségem rá. Egyre jobban magamba zárkóztam, feszélyezni kezdett a társaság. Ma már a párom az egyetlen bizalmasom, csak előtte tudok megnyílni és bármiről őszintén beszélni. Mindenki más előtt bezárkózom, és eltitkolom az érzéseimet, mélyebb gondolataimat. Még a családom előtt is. A karrieremet is direkt úgy alakítottam, hogy szabadúszóként itthonról tudjak dolgozni, így nem kell egész nap emberek között lennem. El sem tudnám képzelni magam olyan munkakörben, ahol emberekkel kell foglalkoznom. Nekem ez az álommunka, hogy itthon lehetek, és egyedül dolgozhatok. Most már feszélyez egy nagyobb társaság, és nem merek senkihez közeledni, ismerkedni. Barátaim sincsenek, úgy érzem, nem tudnék megbízni senkiben.
Egyébként nekem ezzel semmi gondom sem volt eddig, csakhogy a múlt hétvégén volt az általános sulis osztálytalálkozónk, ahol több volt osztálytársammal is beszélgettem, akik alig ismertek rám. Mind azt mondták, hogy teljesen megdöbbentek, hogy az egykor vagány, barátkozós, nyílt lányból egy csendes és zárkózott felnőtt nő lett.
Valakivel történt még ilyen szintű személyiségváltozás az évek alatt? Szerintetek normális, hogy ennyire ellentéte lettem a régi önmagamnak? Ha te is hasonló cipőben jársz, nyugodtan írd le a saját történetedet, korral és nemmel kiegészítve.
Ez nem introvertáltság, hanem szociális fóbia és begubózás, félénkség és minden, ami nem egészséges működésre utal. Egy introvertált egészséges. Egy szorongó ember nem az.
Az I-E skála a korral ráadásul az e irányába tolódik kis mértékben, tehát mindenki magához képest kicsit extrovertáltabb lesz az évek múlásával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!