Depressziós vagyok?

Mostanában egyre inkább úgy érzem, hogy teljesen értelmetlen dolog szociális kapcsolatokat (barátságok, párkapcsolat, esetleg házasság, gyermekvállalás) kötni, vagy akár egy kisállatot örökbefogadni, ugyanis ezek a dolgok teljesen múlandók. Vegyünk példának egy macskát, aki már egészen kölyök kora óta veled van. Nagyon sokat játszottatok együtt, órákat töltötettek el egymás társaságában, vár téged, aztán a teremtő/isten/univerzum úgy dönt, hogy egyik napról a másikra elveszi tőled. Már nem hallod a hangját, már nem látod az alakját, eltűnt; örökre.

Mi értelme van így ilyen múlandó kapcsolatokat kialakítani? Ugyan ez a helyzet az emberekkel is, csak itt sokkal durvább módon. Évtizedes barátságokat, vagy akár az igaz szerelmet szakíthatja el tőled a halál örökre, akiket már nem látsz viszont, vagy éppen kihűlnek a barátságok, kihűl a szerelem, és eltávolodtok egymástól.

Mostanában a tanulásba temetkeztem bele, és egész jól megy. Érdekel amit tanulok, és tudom, hogy ez a tudás - még ha fel is kell idéznem - velem fog maradni egészen a halálom pillanatáig. Bármikor levehetem a könyvet a polcról, vagy rákereshetek valamire az interneten, esetleg a könyvtárban.

Depressziós lennék? Nem történt a családomban sem a környzetemben haláleset.

22/F