Van történeted emberi gonoszsággal, irigységgel kapcsolatban?

Olyan helyen dolgozom, ahol embereknek segítünk, azonban egy-két munkatárs totál-tök nem idevaló, de a főnökök f*snak rá.

Egy negatív élő pl., ami szégyen is.

Rövid a történet:

Volt kollégám, akit azért rúgtak ki, mert nem ő kapott pénzjutalmat és hőbörgött. A hátteréből ennek azért illik tudni annyit, hogy aki kapott, az sem tette fel a kezét, hogy neki adják, hanem neki adták, mert úgy ítélték meg a főnökök, hogy ő érdemli meg és ez az ember épp csak azt a minimumot teljesítette munkaerőként, ami arra elég, hogy lehetőleg ne rúgják ki. Több évtizedes szakmai múlttal, profizmussal csak ennyire volt képes, de irigykedésre, mások piszkálására mindig jutott energiája.

Lenne pár, de elsőnek ez ugrott be, még gimiből:

egy legjobb barátnőnek hitt lány kezdett rólam mindenféle alaptalan hülyeséget terjeszteni, mindezt azért, hogy eltűntesse az embereket mellőlem. Mind a ketten csendesebbek és zárkózottabbak voltunk, csak neki rajtam kívül nem voltak barátai, míg nekem azért akadtak páran. Néha erre amúgy tett is megjegyzéseket.

Több kis történetet mondott rólam, de szerencsémre nem igazán hitték el mások, és nem terjesztették nagyon. Örülök neki, hogy nem csinált nagyobb kárt, csak maga a tudat, hogy ilyenre képes valaki.. és főleg emiatt.