Magántanárok, ti hogyan állnátok az ilyen szituhoz?

Nem tanár a főfoglalkozásom, de régebben sok gyereket korrepetáltam.

Ha nem ment iskolába, akkor ő (ill. szülője) maga mondta le az órát. De ahogyan náthával nem szokott otthon maradni egy tizenéves és nem szoktam én se a munkahelyemről, úgy előfordulhatott, hogy náthásan jött (vagy náthás volt, mikor mentem hozzá). Nem emlékszem konkrét esetekre, ami azt jelenti, hogy el se nagyon kaphattam ilyenkor a náthát. Pedig még azt se mondhatom, hogy nagyon erős szervezetem lenne.

Szerintem csöppet se biztos, hogy a diákodtól kaptad el, kérdező! Inkább benned is lappangott, és ez volt az a kis "ráerősítés" ami végül megbetegített.

Megj.: A koronavírus-járvány előtt kb. lógósnak nézték azt, aki munkahelyről vagy iskolából egy nátha miatt otthon maradt. Tehát munkahelyünkön természetes volt, hogy néha náthás kollégával egy légtérben dolgoztunk. És vele nem hetente 2x1 órát voltunk együtt.

#2 vagyok.

Na pont a kérdésre nem válaszoltam. :-)

Hogyan állnék hozzá?

Hát, tudomásul venném, hogy vagy őtőle vagy mástól elkaptam a náthát és próbálnék kigyógyulni. Adott esetben esetleg jelezném, hogy nem vagyok egészen jól és ha nem közeleg dolgozatírás, hagyjuk ki ezt az órát.

Mondjuk nekem tisztelettudó "gyerekeim" voltak, akik sosem tettek volna ilyen megjegyzést.

igen hatos, de most hisztérikusan rettegni kell, ha valaki az utca másik oldalán eltüsszenti magát, hát így figyelsz te a propagandatv tájékoztatására?!

kérdező, aki emberekkel érintkezik, az elkap tőlük ezt-azt. nem kell drámázni, megfáztál, meggyógyultál, túlélted.