Elfogadod egy olyan ember velemenyet rolad, aki magaval sincs rendben?

Témafüggő.

Én pl. elcsesztem az életem, de pont ezért tudok remek életvezetési tanácsokat adni másoknak, mert már megtanultam, hogy mit ne és hogyan ne.

És milyen véleményét?

Elemezgetni akar engem és kritizálni?

Meghallgatom, mert attól még, hogy magát utálja, engem láthat reálisan.

Ha sértő rám nézve, akkor legfeljebb holnaptól már ketten utáljuk őt! :D

...de vak tyúk is találhat szemet!

Elképzelhető, hogy ettől még jól lásson dolgokat. Sok ember egy lelki katasztrófa, de ettől még profi a szakmájában, vagy fantasztikusan teljesít a kapcsolataiban.

Én nem hiszek ebben az "előbb legyél rendben magaddal, utána jöhet a többi" életfilozófiában. Egyáltalán mi az, hogy legyek rendbe magammal? Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára rendben, de attól még az életet menedzselni kell, gondolkodni, ítélni, dönteni.

Az egyik súlyos hibám volt egészen fiatalon, hogy azt képzeltem az életről, hogy fel kell készülnöm rá, mielőtt elkezdem. Míg nem tudatosult, hogy elkezdtem, mielőtt tudtam volna és nem fog megállni a kedvemért, hogy készülgessek rá.

Persze ettől még kell fejleszteni magunkat, ez is fontos, hogy gondoljunk olyan jövőbeli eshetőségekre, amiket még nem látunk. De vannak dolgok és lehetőségek, amik akkor és ott vannak előttünk.