Sok ember, ha kiderül, hogy a gyerekük nem heteró, akkor miért az a legelső gondolat, hogy nem lesz unoka? Sok heteró van, aki nem akar, vagy nem tud gyereket nemzeni.

Azért, amiért heteró gyereknél, ha bejelenti, hogy nem akar gyereket, idősebb párral állít haza stb., az az első gondolat, hogy "nem lesz unoka".

Amikor megtudta az anyám, hogy meleg vagyok, akkor nekem is egyből elkezdte mondogatni bőgés közben, hogy nem lesz így unokája. Majd amikor emlékeztettem rá, hogy van még két másik gyereke is, akkor felröhögött és közölte, hogy még mindig velem vannak a legjobb esélyei. :D

Sose értettem mire jó az unoka, miért erőltetik a halálra váró vének..

Nálunk is ez volt anyám legelső -és számára legfájóbb- gondolata, amikor coming-outoltam, hogy jajj, hát akkor nem lesz unoka. És igen, a legtöbben még ma is a vér szerinti, saját gyermekük által nemzett unokát tekintik saját(!) unokának, nem pedig egy örökbefogadott gyereket. Az örökbefogadott gyerek az nagyon sok család szemében sajnos csak "kényszermegoldás", "nem az igazi", valamiféle pót megoldás, aki nem helyettesíti 100%-ban a vér szerinti gyereket. Szerintem a saját, vér szerinti unokára vágyódás egészen mély berögződés, több évszázados "hagyomány" és a "megszokott társadalmi rend" iránti vágyódás. Évszázadokon, évezredeken keresztül ebben nőttek fel és ebben éltek emberek, ebben az állandó heteronormatív körforgásban, hogy generációról generációra születtek szépen egymás után sorban a nemzedékek. Ez vált természetessé és normálissá az évezredek alatt. A meleg örökbefogadásnak vagy a béranya megoldásnak még nincs több évezredes, társadalmilag elfogadott és támogatott hagyománya, ez még viszonylag új keletű dolog a nyitottabb társadalmakban. Még nem szoktak hozzá az emberek az elmúlt 20-30 év alatt, hogy a társadalom változik, más irányba halad (pl. meleg párok közös gyermekvállalása, hetero párok önként vállalt gyermektelensége stb.) és az eddig megszokott iránytól eltér és nem mindenki azonos ütemben képes követni ezt a változást. Akik rugalmasabbak, nyitottabb gondolkodásúak, azok könnyebben elfogadják a progresszív, haladó változásokat és az unoka-kérdésnek az egyéb alternatív (hagyományostól eltérő) lehetőségeit. Aki viszont konzervatívabb, nehezebben nyit az új dolgok irányába, annak szüksége van a "megszokott dolgokra, a hagyományokra", ezek jelentenek számára érzelmi stabilitást és kapaszkodót, biztonságérzetet, lelki megnyugvást. Azt azért vegyük figyelembe, hogy a meleg örökbefogadásnak vagy a béranyaságnak még nincs több évszázados, pláne több évezredes hagyománya, mint a "természetes úton megfoganó és megszülető" unokáknak. Az elmúlt 20-30 év újdonságait vagy vívmányait nem lehet összehasonlítani és egy mérlegre helyezni az ezeréves megszokással, tradíciókkal, hagyományokkal stb. Sok idő kell még, amíg természetessé és elfogadottá, valamint teljesen egyenértékűvé válik akár csak a hetero párok örökbefogadása is sok esetben, nem hogy még a meleg örökbefogadás. Hát, ki kell várni ezt az időszakot, amíg átmegy az egész társadalom ezen a lelki, pszichikai, értelmi, érzelmi fejlődésen, érésen. Meg kell várni, amíg megérik rá a társadalom. Meg kell várni, hogy el tudja fogadni azt, hogy a körülöttünk lévő világ változik és már nem csak a hagyományos családmodellnek van létjogosultsága, hanem a családok ma már változatosak, nagyon sokfélék lehetnek.