Elképzelhető, hogy nagyon sok ember ki van éhezve a szeretetre, és a bunkó stílus csak egy álarc, a sebezhetőségük miatt?

Telitalálat ez a megérzés.

Sok embernél a pökhendiség,bunkóság, cinizmus,nyers vagy érzéketlen viselkedés azt leplezi, hogy ki van éhezve szeretetre .Csak nem meri megélni, sőt,ha jön,aki szeretettel közeledne hozzá, azt képes elüldözni magától. És miért ? Mert megijedt saját magától, a feltörő érzéseitől.

Nem egy ilyen embert ismerek, sőt olyat is,aki engem ellökött magától és egy durva alak karjaiban kötött ki.Mert ott nem voltak érzelmek...

"Ez csak kifogás, hogy csak azért bunkó, mert szeretetéhes."

Nem kifogás, nem mentegeti a bunkókat senki, de a motivációt hasznos tisztázni. Úgy mondanám, hogy a bunkóság az bunkóság, és nincs rá mentség, de bunkóságot nem csak bunkó embertől hallani.

Tisztán bunkó ember: hiányzik belőle az önreflexió, a szociális érzék. Gondolkodás nélkül kimondja, ami a száján van, és emiatt olyan, mint az elszabadult hajóágyú.

Túlérzékeny, bunkó maszkot hordó ember: benne nagyon is megvannak a szociális készségek, csak érzékeny és sebezhető, emiatt fél a sérüléstől. Mivel arra számít, hogy mások - leginkább az első csoportban taglalt tipik bunkók - bántani akarják, ezért igyekszik keménynek és durvának mutatkozni, hogy védje magát. Az önsorsrontó csapda pedig az, hogy így attól is - sőt pont attól - vágja el magát, amire a legjobban vágyna.

Ezt azért fontos tisztázni, mert másként kell kezelni a kettőt. A tisztán bunkó emberrel vagy megszoksz, vagy megszöksz, esetleg megpróbálhatsz keményen határokat állítani. A túlérzékeny ember, ha biztonságban érzi magát nálad, akkor 180 fokos fordulatot is hajlamos venni.

#8

Ingyenölést olvastam. :) Az is népszerű lenne.

Az a baj, hogy nincsen összefüggés a két dolog között. Attól, hogy ki van éhezve a szeretetre, még nem "álarc" a bunkósága, hanem tényleg egy bunkó.

Nyilván a bunkóságot kiválthatja több dolog. Lehet eredendően is az, lehet hogy pont a magány, egyedüllét miatt fordul rossz irányba a természete.