Szerintetek normális, hogy 26 évesen nem vágyok társaságra?

Folyamatosan cseszegetnek a munkahelyemen és családi körben, mert nem vagyok hajlandó ismerkedni és nincsenek barátaim. Jelenleg ez egy elég stresszfaktort okoz az életemben, már olyan szinten zavar a kérdés, hogy a felmondáson gondolkozok. (A munkámat ezt leszámítva szeretem, irodai munka.) A kapcsolat az nem nekem való, voltak próbálkozásaim, de magával a szexel sem vagyok kibékülve. (A gyerek téme egyenesen szóba sem jöhet.) Barátaim régebben sem nagyon voltak, viszont úgy érzem kiöregedtem a dedós barátságokból.

Igazából a munka és a kockulás jól kitöltik a mindennapjaim, nem tudom miért nem lehet ezt elfogadni. Munkaerőként megállom a helyem, családom sem vetheti szememre, hogy egy suttyó alkoholista lennék.