Baj, ha túl zárkózott vagyok? Jól érzem magam egyedül, de már túlzottan?

Mármint, ne értsétek félre, nem ülök egész nap egy szobában sötétben, depressziós zenéket hallgatva és ilyenek.

Csak feltűnt, hogy konkrétan napokat elvagyok úgy, hogy itthon sem szólok senkihez sem, se szüleimhez, se a testvéreimhez.

Nem az emberekkel van a bajom, járok dolgozni (ott sem vagyok túl aktív társaság szinten, bár itt leginkább a korkülönbség az oka, fiatal vagyok 35-50 éves emberekkel össze zárva, nincs semmi közös pont) és edzeni. Tehát nincs semmi szorongásos probléma, ha emberek közelében vagyok.

Ma is elmentem dolgozni, és délután ír rám anyukám, hogy minden oké-e (első munkahelyem, pályakezdő vagyok) én meg csak akkor reálizálom, hogy jóformán 1 szót nem beszéltem még vele.

Magamtól soha nem jutna eszembe senkivel se beszélgetni, elvagyok a saját kis világomban, a nap végén elmegyek edzeni és gyakorlatilag ez a napom fénypontja.

Hazaérek, és ilyenkor sem szólok senkihez. A szüleim pedig beszélgetni szeretnének, én meg nem vagyok alapból sem bőbeszédű. Ilyenkor pedig mindig attól tartok, hogy azt hiszik haragszom rájuk, pedig ez nem így van.

Középiskolában szintén ez volt, bár ott a haverokkal jól elvoltam, de amint vége lett a tanításnak, vissza mentem kollégiumba, elmentem edzeni, majd aludtam. Mindezt közel 0 interakcióval.

Lányok felé sem nyitok, semennyire. Volt 1 rossz tapasztalatom, és azóta senkivel sem beszéltem szinte, de nyilván ez kicsit másabb, mert itt tudom, hogy jó lenne valaki, de valamilyen oknál fogva mindig elengedem a dolgot, hogy ismerkedjek valakivel.

A szó szoros értelmében, ha holnaptól csak én léteznék a világon, akkor is nagyon jól érezném magam, ami jó dolog, mert egyedül is tudni kell boldogulni, de kicsit megijeszt ez az egész, mert az ember alapvetően egy társas lény, de én valahogy egyáltalán nem igénylem ezt és tartok tőle, hogy így nem lesz semmilyen emberi kapcsolatom, de barátnő, se család, se senki..

Valamiért azt gondolom, hogy ez mentális eredetű nálam. Régebben a súlyom miatt mindig bántottak (általános iskola alsó tagozata, 4 éven keresztül, minden egyes nap szinte), napi szinten mentem haza sírva mert megvertek a súlyom miatt, 0 önbizalmam lett és szerintem ez is közre játszhat ebben. Azóta edzek, lefogytam, de egy betört telefont nem tudsz visszaragasztani, mint ha mi sem történt volna..

Mi erről a véleményetek?