Milyen jogon akarnak beleszólni egyesek a másik dolgába?

Rivalizálás, elismerés, negatív önigazolás. (A pozitív önigazolásra minimális az esély.) A legvalószínűbbnek ezek közül a rivalizálást tartom, ami a másik lenézésével jár együtt. Vannak szülők, akik ezt csinálják. Csakhogy ezzel megnyomorítják azt, akit nevelni kellett volna (és nem kellene - mert mikor ez tudatosul a gyerekben, akkor ő már érett / érik, tehát már nem kölyök, akinek mindent a szájába kell adni, mintha egy örök dedós lenne).

Üdv: egy nyomorék családi légkörrel körbevett kretén - mert haát ezt csinálták és csinálják belőlem

u.i.: Ha tudsz, akkor szakadj el abból a légkörből és azután JÓL GONDOLD MEG, HOGY KIT (mely új személyeket) ENGEDSZ BE A MAGÁNÉLETEDBE!!!

Úgy látom, hogy csak magyar ha már nem akar/tud a saját nyomorult életén változtatni, beleszól inkább máséba.

Azt se felejtsük el, hogy a magyarok többsége eléggé túlbecsüli a saját képességeit.

Nekem is van olyan idősebb ismerősöm, aki 30 kg túlsúlyossal, idegen nyelvet nem beszélve ontja magából a tanácsokat, hogy rosszul tanulok nyelvet, ne eddzek sokat, mert nem természetes, meg mindenféle életszerűen hülyeséget.

Gondolom, nem fog meglepni, hogy csak elméleti szakember ő is, a gyakorlatban semmiben nem tud kiemelkedni, vmiért mégis azt gondolja, hogy minden témában tanácsokat kell adnia mindenkinek.

Van, aki amúgy jószándékból teszi ezt, csak vagy félrecsúszik az esetlen kommunikációja miatt, vagy nincs meg benne a megfelelő empátia, nem elég magas az érzelmi intelligenciája. Vagy ezek különféle keveréke, vagy minden együtt.

De olyan is van, aki azáltal könnyebbül meg, hogy másnak is rossz, nemcsak neki, és szívesen oktatja ki, magas lóról, a másikat.

Ha valaki úgy próbál meg a saját dolgával foglalkozni, hogy engem korlátoz vagy zavar, akkor kénytelen vagyok megvédeni magam, vagy a családom.

(Gondolok például a szomszédom kertjében lévő térdig érő parlagfűre, miközben ő a teraszon sörözik.)