Nők! Ha a párotok titeket szeret, de mindenki máson átgázol?

Szeret téged? Egész biztos? Vagy be van csomagolva a kontroll?

Van szabad akaratot? Döntéseid?

Nem érzed úgy, hogy toháshéjakon lépkedsz? Bármikor, bármit kimondhatsz neki anélkül, hogy a "mit fog gondolni" benned lenne? Ha kommunikáltok, akkor soha semmikor nincs benned szégyenérzet, bűntudat, lelkiismeretfurdalás?

Ezeken mélyen gondolkodj.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem értünk teszi, hanem csakis saját magáért. Első adandó alkalommal rajtam is és a saját babáján keresztül is átgázolt.

Sose segített senkinek önzetlenül, de ő elvárta azt, hogy mindig mindenki mellette álljon. Jópárszor mondtam neki, hogy ez így nem jó.

Volt olyan is, hogy páran átjöttek hozzánk, beszélgettünk. Valakivel egyet értettem valamiben, ő viszont nem értett egyet. Mikor elmentek elkezdett kiabálni, hogy megaláztam és nem álltam ki mellette.

Az ilyen ember mindenkit porrá aláz.

Nem. Ilyen emberrel én sem szeretnék szóba állni, mert számomra megvetendő a viselkedése, és nagyon nem vagyok jó véleménnyel az olyanokról, akik így viselkednek a többiekkel szemben. Nem is tudnék egy ilyenben megbízni, nemhogy családot alapítani.

Ha mindenkivel ilyen mód viselkedik, mi lenne a garancia arra, hogy előbb, vagy utóbb velem nem tenné meg ugyanezeket?