Csak én vagyok olyan, hogy őrületbe lehet kergetni a nagyon elcsépelt szóviccekkel vagy viccekkel?

Néhány példa:

Mivel vendéglátós vagyok gyakran előfordul, hogy valami összetörik. Ilyenkor az egyik kollégám mindig bekiabálja, hogy ,,legalább nem kell mosogatni”

Az egyik haveromtól elköszönök a telefonban, mert álmos vagyok erre ő beközli, hogy ő meg Zsolti.

Anyámnak valamire mondom, hogy mindegy. Anyám: ,,a mindegy az a száztizenegy meg az ezertizenegy’’

Mesélem a kollégámnak, hogy összefutok meló után az egyik barátommal. Kollégám: ,,csak nehogy betörjétek a koponyátokat.

Ugyanennek a kollégámnak mesélem, hogy felszálltam az xy buszra. Kollèga: ,,mi vagy te madár?”

És mindegyikben a az a közös, hogy amikor először hallottam még lehet nevettem is rajta, de századjára már nem igazán megy, egyébként szeretem a jó vicceket, meg én is szoktam mesélni, de ezekkel az elcsépelt szóvicekkel vagy mondatokkal ki lehet kergetni a világból.