Amikor elhatároztad hogy változtatsz az életeden hogy tetted?

Miután több évnyi hazugság, megcsalás, megalázás és egy önygilkossági kísérlet után otthagytam az exférjemet, azután felírtam egy füzetbe a rövidtávú céljaimat. Fogyás (30 kg, ebből már 10 megvan), jogsi lerakása, részmunkaidős munka keresése GYED kiegészítőnek. Ezek voltak az első kis lépéseim, hogy új életet kezdjek a kisfiammal.

Elkezdtem diétázni, tornázni, írtam egy teljesen új önéletrajzot és kaptam is állást.

Nem mondom, hogy minden nap motivált vagyok, azért még reggelente úgy kelek fel, hogy bárcsak már este lenne. Kisfiammal egyre többet foglalkozom (volt idő, hogy még fürdetni sem volt kedvem, nemhogy leülni vele játszani). Ezt ő is érzi, hogy kezdek jobban lenni lelkileg-testileg.

De ezek az apróbb sikerélmények visznek előre az úton.

A hozzáállásomon és a stílusomon van mit változtazni. Szeretnék potitívabb és nyitottabb lenni. Hetente járunk baba-mama klubba, 4 hónap után eljutottam odáig, hogy beszélgessek valakivel.

Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni, szépen mindent lassan.

27/N

Nekem ilyen nagy váltotás az a gondolkodásmódomat kellett alapjaiban megváltoztatnom. Tehát kb az, hogy amit otthonról hoztam, amiben felnuttem, amit nem tanítottak meg iskolában, mert a másodfokú egyenlet fontosabb, mint az élet, a közösségben együttélés, problémamegoldó készség, ilyesmik...

Szóval ja. Bújta a pszichológia könyveket, önfejlesztés, pszichológushoz jártam, kommunikációmon próbáltam fejleszteni, eljártam közösségbe, új hobbikat próbáltam, sportoltam.

Ezekre könnyen meg is volt a lehetőségem akkoriban, mert egyetemre jártam éppen.

Volt pár olyan barátság az életemben, ami a végére abból állt, hogy a másik fél nekem panaszkodott, komplett fröcsögő monológokat tolt le, amikre -mindentől függetlenül- a bólogatásom várta el. Hiába ismertem fel a gondot, hiába láttam, mennyire leszívnak az ilyen emberek mentálisan, egy darabig utána mégis kapaszkodtam beleéjük, mert 1) rajtuk kívül nem volt más, 2) ott voltak az elején szerzett közös emlékeink.

Aztán mégis megelégeltem, és úgy voltam vele, hogy inkább egyedül, mint ilyen "barátokkal".

A másik ilyen nagy váltás meg komfortzóna terén volt. Egy csomó dologra nemet mondtam, nem vágtam bele, mert nem mertem, mert -mondjuk- új, ismeretlen, "mi van, ha béna leszek? ha nem nekem való?". Aztán itt is felismertem, hogy magam ellen dolgozom: ha ezeket nem ugrom meg, sosem jutok majd egyről a kettőre, sosem fejlődöm. Meg már olyanra is volt példa, hogy egy említett dolgot kikerültem x alkalommal, de az x+1. esetnél már úgy tálalódott, hogy nem tudtam nem szembenézni vele.

Nem azt mondom, hogy most minden blődségre igent mondok, hanem, hogy nyitottabb lettem, spontánabb, és végre merek kipróbálni új dolgokat, helyzeteket és végre felismerem az olyan lehetőségeket is, amikből remek emlékek születnek. Meg ezzel kapcsolatban, nem választom mindig a könnyebb utat.

Klisé, de amióta feszegetem a komfortzónám, kinyílt a világ, és egy rakat dolog történik velem, sok programra, helyre el tudtam jutni, remek lehetőségeim is voltak, amiket végre nem szalasztottam már el.