Az idősebb háborús veteránokkal miért olyan nehéz barátkozni.Miért nem közelednek másokhoz pld.nőkhöz.Vélemények? Kérem a sértő megjegyzéseket mellőzük.

#4: ja, hogy szerinted nindegy, hogy valaki egy idegen kultúrából jött, és személyesen tapasztalta meg az emberírtásokat, vagy hogy vizet tisztított Afganisztánban?

Akkor a kérdésre a válasz: az empátia hiánya részedről a fő probléma.

Nem értek az emberekhez, nem voltam katona sem, de bizonyára a katonák életmódja más, mint a civileké.

Rengeteg könyv és film készült már a témában, amik bemutatják, mennyire nehéz újra beilleszkedniük a civil társadalomba a veteránoknak.

Azokat, akik élve hazatérnek a harcokból, sokszor felemészti

a bűntudat, az elesett harcostársak iránt érzett gyász, az alvászavarok, a PTSD-és hasonló tünetek, a függőség, amit a gyógyszerek okoznak egy kezelés alatt, esetleg felerősödik az öngyilkos hajlam is.

Csak néhány film a témában:

-A szarvasvadász

-Ryan közlegény megmentése

-Bátrak hazája

-Bőrnyakúak

-Jákob lajtorjája

-Amerikai mesterlövész

#6: feltettél egy kérdést, válaszoltam rá, erre szóvá teszed, miért gondolom, tudom a választ. :D

Egy pillanatra azt hittem, hogy túlzásba estem, de ehelyett tűpontosan leírtam a problémát.