Ha egy illetőnek már nem lehet se szóval (felidegeli, ha bármi pozitívat mondanak róla), se érintéssel (az ölelést is csak a szüleitől viseli el), se ajándékokkal (senkitől sem fogad el semmit) nem lehet örömöt szerezni, akkor mégis mivel, hogyan?

Egy olyan dologgal, amire nem is gondolnál. A békénhagyással.

Nagyon magas szint a magyar emberek számára, kevesen tudják meglépni, hogy ne akarjanak semmit a másiktól, a másiknak. Egyszerűen hagyják és fogadják el ahogy van.

Esetleg pszichológus meglátogatása.

Vagy elvinni egy gyerekhospice-ba, egy hajléktalanszállóra, egy igazán lepukkadt otthonba, hogy lássa: más mennyire xarul él, de mégis tudnak örülni annak a kevésnek is, ami jutott nekik.

Az "ilyennek" sokk-terápia kell, máskülönben semmi eredményt nem tudsz elérni.