Miért állít minden "felnőtt" olyan sablondumákat, hogy "majd rájössz", "ideje felnőni", "majd megtudod"?

"Miért kellene felnőniük olyan hamar? Miért nem maradhatnak kicsit naivak?"

Ezzel nincs semmi gond.. Azzal már igen, ha valaki tapasztatlanul osztja az észt a magas lóról.

Az is már, hogy kinek hogy alakul az élete, te sem tudhatod, hogy a tiéd merre megy.

Azt, hogy "Majd rájössz. Majd megtudod." én olyankor szoktam mondani, amikor a kedves fiatalabb egyén nem engedi, hogy elmagyarázzam mit miért nem lehet, vagy lehet. Ha már nincs türelmem hozzá, ráhagyom. Majd rá jön.

Az életben sokminden nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezzük.

Pl.: Hiába van faxa végzettséged, szakmád. Nem fogsz munkát kapni, mert vagy nincs hely, vagy nem kellesz mert kezdő vagy. Később meg azért nem mert ennyi ideje végeztél és még mindig nincs tapasztalatod.

Volt munka helyemen rengeteg mérleg képes könyvelő dolgozott sz@ros 60e Ft-ért. Ebből nem lehet gyereket nevelni normálisan.

Ennek következtében sokan megkeserednek. Közben persze még 1x-2x átvernek a naivitásod miatt. És elég megrázó megtapasztalni azt is, hogy AZ ÉLET NEM FERR. Pl.:Keményen melózol, hogy kifizesd az albid, a tulaj meg átver a rezsivel. Azt a pénzt már nem kapod vissza. És ha azt mondanád, hogy isten nem ver bottal... Attól te nem kapod vissza a pénzed. Vagy ha annyi időd sincs, hogy egy pár új zoknit vegyél magadnak, nemhogy a hobbiddal foglalkozz, vagy a szerelmeddel, annyi a kötelező dolgod. stb, stb....

Az, hogy pozitívan fogod fel a dolgokat az jó.

Nekem is volt olyan melóm, ahol lehúztam a 12 órát, még is boldogan mentem haza. Kellemes fáradság volt. Ez sajnos elmúlt. Azt csinálom ami jut, amit kell.

De nem magyarázkodom tovább, mert hosszú lenne (és fáradt is vagyok, nem tudok össze függő mondatokat megfogalmazni).

Nem tudom mennyire számítok felnőttnek a 24 évemmel. Párom fiát is én nevelem, míg ő külföldön dolgozik. Nem egy problémás gyerek, de azért nem könnyű.

Na, de tényleg nem magyarázkodok.....Majd megtudod. :-)

Én azert mondtam ezt a lányaimnak, mert nem szerettem volna, ha nagyot koppannak.

Igaz, minden feltétel megvolt nékik,teremtve. Relatív jol éltek, ami kellett megvolt.

Nem,reg kezdtek el ugy isten igazabol dolgozni es latom/tapasztalom rajtuk, hogy sok dolgot ok másképp gondoltak "tinikent" a vilagban. Sokkal egyszerubbnek es erthetobbnek. Mind a ketten suli mellett dolgoznak. A nagyobbik jovore diplomazik, a kicsi 2 év múlva. Megértek érettségi ota par dolgot, talan fel is nottek es benőtt a fejük lagya is az élethez.

De azert hallom néha azt is a szájukból, hogy visszasirjak a gondatlan gyermek éveket. Sot, hiaba tanulnak meg, mar Elhangzott az is, hogy barcsak középiskolás lennek meg..

Az ember sokszor akkor jön ra a dolgokra, amikor mar benne van es tapasztalja ezerrel a sajat bőrén.

Egyetértek veled abban, hogy ezt sok idiota "felnőtt" lekezelő hangnemben tudja előadni, amit nem csodálok, hogy a fiatal nem szereti.

Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amelyeket csak akkor ért meg igazán az ember, ha tapasztalata lesz! Tehát nem az életkor számít, hanem a megélt dolgok. Ez inkább olyan, mint amikor egy milliomos családban felnőtt fiatal osztja az észt a szegénységről. Nem élte át, nem tapasztalta meg, a szegénység nem csak a pénz hiánya, ez egy súlyos lelkiállapot is. Ez nem biztos, hogy jó példa, mert nem mindenki leszkésőbb szegény, de érted mire gonsolok.

A "majd rájössz", "majd megtudod" és a keményebb változata a "később majd megbánod, ha most nem rám hallgatsz" valójában rosszmájú önbeteljesítő jóslatok, amelyekkel aki ezt mondja, a saját tapasztalataiból indul ki, és ezt vetíti a másikra, mert szerinte mindenki bejárja ugyanazt az utat.

Én annak idején kosárlabdáztam gyerekkoromban, ami onnan jött, hogy egészen kicsi koromban beíratott anyám, mert ő is kosarazott. Mikor később abba akartam hagyni, folyton azzal érvelt, hogy meg fogom bánni, ha abbahagyom, ez a fajta érvelés pedig iszonyatosan megijesztett, mert egyébként is hajlamos vagyok arra, hogy a hibás döntéseimen rágódjak. Igazából ettől félve még évekig nem hagytam abba, mikor végül tényleg rászántam magam. Ma pedig egyedül azon bánkódom ezzel kapcsolatban, hogy miért nem hagytam abba előbb. Testvérem pedig felnőttként is folytatta a kosárlabdát, és ha ránézek az ő kosaras baráti társaságára (közel élsportolókról van szó), akkor elborzongok, és nagyon örülök, hogy én abbahagytam, és így egészen más körökben mozgok.

Megjegyzem, ebben az is benne van, hogy anyám kosaras társai anno teljesen más szellemben űzték ezt a sportot, pályán és pályán kívül is, ezért soha nem is értette mi a problémám.

Én egyébként éppen ezért nagyon ügyelek arra, hogy ne mondjam meg a nálam fiatalabbaknak a tutit a saját életemből kiindulva, mert ő nem én vagyok, mások a problémái, mások a céljai, más a motivációja, mint nekem. Itt megjegyzem azt is, hogy az én szüleim abban viszont jók voltak, hogy felismerték, hogy a mai munkaerőpiac nem az, ami az ő fiatal korukban volt, és ennek megfelelően motiváltak minket a továbbtanulás, szakmai gyakorlat, életkezdés kérdésében, ez az amit sok más szülő nem tesz meg, hanem azt hiszi, még mindig szocializmus van, és dorgálja a gyerekét, ha nincs munkája, ahelyett, hogy megfelelő útra terelte volna.

"Ja és érdekes pl az érettségivel is így riogattak, hogy majd megtudom milyen nehéz, közben meg sehol semmi.... "

Érdekes, én mindig azt hallottam már akkoriban is, hogy milyen gagyi az érettségi, és azóta is ezt mondom az érettségizőknek. :-)

Vannak dolgok, amire tényleg majd rájöttök, de általában ez a megkeseredett felnőttek sablondumája, és semmi értelme. Aki szerint drogozni menő, az majd rájön, hogy téved, például. Gyereket nevelni és házimunkát végezni viszont jó. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de jó.

A fő szabály viszont az, hogy minden az ember hozzáállásán múlik. Aki eleve negatívan áll hozzá, az mindent nehéznek és rossznak fog tartani, függetlenül a körülményeitől. Aki viszont pozitívan, az kevésbé előnyös körülmények között is képes boldog lenni és kiteljesedni.

Mielőtt lepontoznátok: 26/N

Ilyesmi általában akkor van, ha egy jóval idősebb embernek, aki már bizonyos dolgokat átélt, tapasztalt egy kotnyeles tini, aki még életében hasonló helyzetben nem volt, halvány dunsztja sincs róla, lekezelően elkezdi osztani az észt.

Én nem hiszem, hogy valaki ezt csak azért mondja, mert te nem panaszkodsz a házimunka, vagy a tanulás miatt.

De ha netán tényleg csak ezért mondja valaki, akkor nem kell vele foglalkozni.