Mennyire vagyok emberszámba vehető, ha utálom a
gyerekeket?
van némi defekted... Pedagógus ne legyél
2014. máj. 17. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
Hát csak gondolj bele, hogy ha anyád utálta volna a gyerekeket, akkor baromira nem léteznél, mert undorodott volna a gondolatodtól is. Ha benned ez jó érzést kelt, akkor oké...
Egyébként meg csak azért utálni millió embert, mert gyerek, nagyon ciki... Mégis mit utálsz bennük? Tehetnek arról, hogy gyerekek?
2014. máj. 17. 09:53
Hasznos számodra ez a válasz?
En no vagyok es en sem szeret a gyerekeket. A rokongyerekeket sem. Nem megyek "babanezobe", ha valaki szul egyet. De azert szeretnek csak tudjak hogy ez engem nem kot le, nem erdekel.
Oszinten megmondom hogy szerintem felesleges, orulok mas boldogsaganak es hogy egeszseges gyereket szult de en mit nezzegessem.
Mikor mar nagyobb es tud menni beszelni akkor mar jobban kijovok veluk ideig oraig.
Szerintem van aki nem szulonek szuletett es van aki mindig arrol almodott hogy anya legyen.
Mindenkit mas tesz boldogga.
2014. máj. 17. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
4/38 A kérdező kommentje:
Attól függ hány éves vagy. Ha nem bántod őket vagy nem akarsz nekik ártani csak távol szeretnéd tartani magad a kicsiktől akkor teljesen emberszámba vehető vagy. Fiatalabb koromban sokan nem értették hogy mi a bajom a kicsikkel, amikor az osztálytársaim alig várták hogy babusgassák őket. Én szerettem ha a tárgyaim ott is maradnak ahova tettem őket, ha nem kell folyamatosan alkalmazkodni valakinek a gyerekéhez. Nem bírtam hogy az anyukák ha hozzám jöttek gyerekestől elvárták hogy elájuljak a gyerekektől és mindent megengedjek nekik csak azért mert gyerekek. Később rájöttem hogy nem is a gyerekkel van bajom hanem azokkal az anyukákkal akik nem tudják kezelni a saját gyermekeiket és elvárják hogy extra figyelmet szenteljen nekik minden kívülálló. Rosszul voltam ha kisgyerekes vendégünk volt és minden féltett törékeny és érzékeny tárgyamért aggódnom kellett. Most már tudom hogy ez az édesanya felelőssége. Ismertem olyan anyukákat akik olvasták az Indigó gyerekek c. könyvet és meggyőződésük volt hogy senki ne korlátozza be az ő csemetéjüket mert az ő gyermekük fogja megmenteni a Világot a nagy tudásával és addig is mindenki hajoljon meg az ő gyerekük akarata előtt. Ettől teljesen kész voltam. Azóta megszerettem a gyerekeket, és sok mindent megértettem. Azért rá kellett jönnöm hogy nem minden gyereket lehet könnyen megszeretni, de már jobban értem a kis lelkivilágukat. Arra is rájöttem hogy tulajdonképpen nem a gyerekeket utáltam hanem a problémás anyukákat.
2014. máj. 17. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
6/38 A kérdező kommentje:
32/F
Nem bántanám őket. Engem gyerekként senki nem szeretett.
Na hát ha ilyen dolgok vannak a háttérben, akkor nem gondolod, így harminc év után, hogy talán szakemberhez kéne fordulnod?
2014. máj. 17. 10:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Ez nagyon szomorú. Sajnálom. Kívánom hogy felnőttként boldog ember legyél!
2014. máj. 17. 10:09
Hasznos számodra ez a válasz?
2014. máj. 17. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Azt mondják, hogy minden felnőt más és más szakaszban szereti a gyerekeket. Mondjuk esetemben úgy van, hogy a kb. 3-10 éves gyerekeket szeretem inkább, illetve már a 18+osakat. Az egymás között gonoszkodó és pimasz kis és nagykamaszokat, akik lázadozó korban vannak, nagyon nem szeretem. Viszont van, akinek éppen az újszülött babák jönnek be, fiús apákban pedig lehet, hogy inkább a kamasz fiúgyermeküket, amikor tanítani, formázni tudják őket, kivinni erre-arra :).
2014. máj. 17. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések: