Hogy van az, hogy az emberek másoknak tudnak tanácsokat adni, biztatni, segíteni rajtuk, míg magukon nem, még akkor sem, ha ugyanolyan problémájuk van?

Tegyük fel, hogy van 2 visszahúzódó ember, aki nem áll ki magáért. Felesleges 2 idegen emberről beszélni, az egyik én vagyok, a másik pedig egy ismerősöm. Ugyanaz a problémánk, mindketten félénkek, visszahúzódóak vagyunk, és ezen szeretnénk változtatni (ő nem tudja, hogy velem is ez a helyzet). Én remek tanácsokat, bátorításokat tudok neki adni, amik rám is vonatkoznak, azonban valahogy én nem tudom ezeket a tanácsokat megfogadni és változtatni. Tudom mi lenne a megoldás, de nem tudok tenni érte. Mit lehetne tenni?