Régebben megerőszakolt nők, férfiak! Milyen most az életetek? (többi kérdés lent)

Csak próbáltak. Elég véres éjszaka volt, én két szúrással kerültem kórházba. Ők ketten voltak, egyiknek végig vágtam a saját késével az arcát, a másiknak a hátán, vágtam át az izmokat.

Teljesen, mindent befolyásol. Nem bírom elviselni ha férfi ér hozzám, és nincs gyerekem, nem is lesz soha. Közmunkán vagyok, hiába van három féle végzettségem. 35 éves vagyok, hattól kilenc éves koromig erőszakoltak meg sorozatosan. És egyedül próbáltam meg feldolgozni. Mikor segítséget kértem gyerekként, megkaptam hogy hazudok,képzelődök. Ezek után úgy voltam vele hogy ha a családom nem hitt nekem, miért hinne bárki is?

második: nagyon sajnállak a történtekért, de úgy tűnik, hogy egyedül nem sikerült feldolgoznod. talán mégis csak segítséget kellene keresned, talán még nem késő, hogy boldogabban élhess. hogy a családod nem hitt neked, még nem jelenti azt, hogy mások sem fognak. sok sikert és kitartást!

Köszönöm, próbálom rászánni magam egy ideje, de egyelőre nem ment.

nem lehet könnyűde biztos, hogy a szakemberekkel együtt könnyebb lenne és talán a siker esélye is nagyobb volna!

A sorstársaim ugyanezt mondták, bár a szakemberrel való együttműködésnek is megvannak a hátulütői.

Én 15 éves voltam. A középiskolában volt minden...ivászat, fű, bukások minden évben, vagdosás, pánikroham, 32 kilóra lefogytam...Senki se tudta az "esetet" úgy hogy azt hitték hogy csak simán hülye vagyok. Tök nehezen átrugdostak a tanárok mindig egy kettessel. Ápolónő lettem a munka sokat segített...sok szar sorsot láttam ami azért átértékelte az én helyzetemet is. Nem beszélve arról hogy ez baromi nehéz munka éjszakázás nappalozás mindig toppon kellett lenni sokat kellett tanulni is...szóval nagyon elvitte a gondolataimat ami nagyon jó volt. 23 évesen mentem el pszichológushoz. Nagyon jó szakemberhez kerültem (magán de egy fillért se sajnáltam erre az ügyre). Aztán egyszer csak elegem lett hogy én cseszem szét az életemet az alkohollal meg a cigivel amikor más kva sokat küzd 1 2 napért is. Rájöttem, hogy meg kell erőltetni magam, mert a semmitől nem lesz jobb. 24 évesen elkezdtem randizni. Sok fiúval ismerkedtem, de gáz volt az is, hogy 25 évesen amikor mondtam, hogy még soha nem voltam senkivel együtt mindenki lelépett. Volt amikor én léptem le amikor már komolyodott volna a helyzet. Aztán találkoztam a nagy Ő vel. Tök türelmes volt, azt mondta hogy addig vár amíg kell. Lelkileg tökre összepasszoltunk. Sőt előbb költöztünk össze mint hogy bármi is lett volna. Aztán szépen lassan (és sok alkohollal) megtört a jég. Elég gyorsan mentek az események...1 éven belül összeköltöztünk összeházasodtunk és már jön is a baba. (babák)A babák miatt már se alkohol se cigi. Ne várd, hogy elfelejted az esetet...vagy egyszer csak túl leszel rajta...Sose fogod elfelejteni és sose fogod feldolgozni...nem lehet....de ha igazán akarod és dolgozol rajta akkor meg tudsz tanulni együtt élni vele. NE FELEDD!!! EGY ÉLETED VAN ÉS KÁR TÖNKRETENNI MAGAD egy pszichopata barom miatt.

Én magamtól dolgoztam fel. Mindenki elfordult tőlem és nem hittek nekem. A saját anyám sem. 13 éves voltam, rosszkor rossz helyen. Azután egy évig nem beszéltem másokkal, magamba fordultam aztán rájöttem hogy nem mindenki olyan és az előnyömre kell ezt fordítanom. Így is lett. Semmi problémám a szexualitásommal, egészséges párkapcsolatom van évek óta és a rend éber őre leszek hamarosan nyomozóként hogy más nőkkel ez ne fordulhassom elő. :)