A magányra megoldás az öngyilkosság?

Úgy érzem nem tudom afelé terelni az életem egy bizonyos dologban, olyan típus vagyok aki "van" az emberekkel, de se barátja se nője nincsen, mégis mindig középpontban vagyok, ha nem akkor jönnek/keresnek. Ami nagyon zavaró az egészben hogy másnak természetes hogy megismerkedik valakivel, velejárója a szex, nekem ezért is fizetni kellett, ami persze jól jött akkor ha unatkoztam, ráértem és épp valaki szánt rám egy órát a szokásos pár telefon után, és ez így ment 19 éves koromtól. Félig-meddig boldog vagyok mert normális élet jutott nekem, edzeni járok motorozgatok(ezek főként magam miatt és ebben látom a számításaimat) Szóval nem egy lelki sérült alkoholista emberre kell gondolni, csak nem látom az ismerkedéshez vezető utat, nem járok szórakozni hisz nincs kivel, csak lézengek.

Akik szimpatikusak nekem és ez vissza is igaz, tök reménytelen buta helyzet, mert a szemezésnél nincs tovább, csak elkalandoznak a gondolatok, és az élet megy tovább, pedig ez fáj a legjobban hogy azokkal nem kerülök kapcsolatba akik amúgy érdekelnének.

25F