Ti találkoztatok már olyannal, hogy egy régi ismerősötökkel, barátotokkal újra találkozva szabályosan padlót fogtok, hogy mennyire megváltozott, én nem feltétlenül a jó irányba?

Gimiben volt egy lány osztálytársam. Az a tipikus "jócsaj" féleség (bár én sokkal jobban néztem ki nála már akkor is)

Az volt a fixa ideálja, hogy dolgozni gáz és minek dolgozzon, ha úgyis szerez magának valami gazdag pasit, aki eltartja. Ez ugye egy elég ismerős történet manapság.

Össze is szedte a gazdag pasiját, de valamiért vége lett, így oda lett a megszokott életszínvonala. Amikor tavaly osztálytalálkozó volt, hát nyoma nem volt már a "menőcsajnak", annak aki folyton csesztette a szerinte ronda fiúkat. Én mondtam akkor neki, hogy hát visszanyalt a fagyi. Mivel tanulni sem akart (ilyen kettes hármasokkal eljutott a suli végéig) ezért most ott van sehogy.

De dolgozni se nagyon akart elmenni a szerencsétlen, mondván nem fizet sokat. Fennhangon panaszkodott nekem, hogy a szülei rákényszerítették. És az volt a gond, hogy betalált. Én gimiben is egy "barbibaba" voltam, sőt manapság is annak mondanak, így valószínűsítem így utólag, hogy bennem látta azt, amit ő is szeretett volna lenni vagy nem tudom.

És tudod mi volt a poén kérdező, az hogy majdnem fillére pontosan megmondta hogy az akkor rajtam lévő ruhák mennyibe kerültek, és hogy milyen márkájúak. Hát attól megmondom neked elkerekedett a szemem. Meg hogy honnan van pénzem jó cuccokra. Meg honnan volt pénzem arra, hogy megcsináltassam a melleimet. Mert hogy ő is szeretne szilikonmellet, de nincs rá pénze és nekem honnan volt szilikonmellre pénzem. Erre így mondtam neki, hogy bocs Brigi, de én tanultam, egyetemre jártam, van egy keresett műszaki diplomám, felsőfokon beszélek két nyelvet, és nem azon rugózott az agyam, hogy hogyan tartassam el magam másokkal. Holott megtehettem volna én is ezt, de akkor most én is ott tartanék.

Na ekkor baromira megsértődött rám, és attól kezdve az osztálytalálkozón nem kommunikált velem, aminek én örültem, mert azt a sok ostobaságot hallgatni, aminek a vége mindig az lett, hogy a világ a rossz és ő a jó, meg hogy már keresi a következő gazdag pasit. Hát, megváltozott valamelyest, de nagyon nem az előnyére. Én néha rá szoktam csodálkozni arra, hogy az emberek mennyire ostobák. Ez nagyon jó példa volt erre.

Nem mondom hogy sajnálom, mert ő választotta azt az utat, csak furcsálltam ott és akkor, hogy ha valakit az élet megpróbál megtanítani arra, hogy végre szedje össze magát és ne legyen lusta, az valahogy nem érzékeli ezt és továbbra is a 0 munkával nagyon kényelmes életet hajszolja.

És beszélgettem ott azért a többiekkel is és tök sokukban pozitívan csalódtam (ahogy valószínűleg ők is bennem), mert voltak a bunkó focistafiúk, és annyira megnormálisodtak hogy hihetetlen, jó szakmájuk van, többüknek már családja, szóval van pozitív példa is. Volt például a "rondalány" az osztályból, akit a fent taglalt negatív példa folyton cseszetett a kinézete miatt, az például már felelősségteljes családanya.

A te emberedet meg a többieknek békén kellett volna hagynia. Abban igaza volt, hogy úgy viselkednek, mintha éretlen tízévesek lennének. Most odamegy, de kapja a régi emberektől a régi b*szogatásokat, előjönnek a régi sérelmek és az lett a vége, amit leírtál.

25/l