Miért nem érzem magam felnőttnek még 25 felett se?
25 éves vagyok (sőt, idén már 26), 6 éve külön élek, ebből 5 éve külföldön, illetve lassan 2 éve férjnél, mégse érzem magam felnőttnek. Nem is szeretek magamra nőként hivatkozni, csak lányként, holott az már csak a családi állapotom miatt sem vagyok.
Semmivel sem érzem magam komolyabbnak vagy felnőttebbnek, mint amikor 12 éves voltam. Ugyanazokat a dolgokat szeretem (könyvek, hobbik), ugyanúgy gondolkodom bizonyos dolgokról (mármint, nem gyerekesen, hanem ha összevetem az akkori és a jelenlegi terveim, értékrendem)...
Mindig azt gondoltam, hogy ha már felnőtt leszek, akkor:
-Nem fogok utálni telefonálni (ki nem állom, ha hivatalos ügyben kell hívni valahová)
-Minden ételt szeretni fogok (na jó, a spenóttal kibékültünk)
-Nem fog érdekelni, ki mit gondol rólam (részben)
-Nem fog érdekelni a külsőm (azt hiszem, ez sose jön el)
-Nem fogom folyton magányosnak és meg nem értettnek érezni magam (ez se jön el)
-Lemondok végre azokról a dolgokról, amiket valamiért nem tudtam megvalósítani (eszement megvalósításba kezdtem helyette)
Olyan fura, ha belegondolok, hogy ha azt mondanám valakinek, most múltam 17, elhinné (sokszor néznek 18 alattinak), közben meg "férjes asszony" vagyok (sose hivatkoznék így magamra élőben, itt se esik jól).
Szia! :)
Jaj, nagyon együtt tudok érezni, a leírásod alapján hasonlóak lehetünk. Pedig én már 29 éves vagyok, szintén férjezett, és úton van az első gyerekünk is... Most éppen az "úristen, hogyan fogok gyerekként felnevelni egy gyereket???" korszakomat élem. :D (Hozzáteszem, teljes mértékben tervezett baba volt és vágytam rá, azóta is nagyon örülök neki, csak nehéz elképzelni, hogy anyuka leszek. :) ).
Jót mosolyogtam az írásodon, mert én is utálok telefonálni (én még ismerősökkel sem szeretek...), kajákban válogatós vagyok, túl sokat foglalkozom azzal, hogy mások mit gondolnak rólam (egész életemben másoknak próbáltam megfelelni, ami tudom, hogy nagyon rossz tulajdonság, de még nem sikerült kinőni). És igen, én is "magányosnak és meg nem értettnek" érzem magam sokszor, hiába van szerető férjem, szuper családom és pár barátom. Értem, mire gondolsz...
Sajnálom, hogy segíteni nem tudok, hiszen én is ilyen vagyok. :D De talán megnyugtat, hogy nem vagy egyedül, szerintem sokan érezzük így magunkat. :)
Én is ilyen vagyok. 27/f.
Én azért vagyok ilyen, mert boldogabbnak érzem magam. Könnyebben elfogadok mindent, alkalmazkodóbb vagyok. Sokkal jobb hangulatban telik az idő, mint egy életunt felnőttel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!