Mennyire gyakori élethelyzet mostanság az, hogy pesti vagy nagyvárosi fiatal, értelmiségi házaspár tanyára költözik tartós ottani életvitel céljából?

Ha tanyára nem is, de községbe, térségbe igen.

Tanyára még én se mennék Miskolcról, mivel olyan drága a termény hogy állattal foglalkozni nem éri meg, sem feldolgozás céljából, sem a tartással járó munka miatt. A húst meg lehet venni, viszont gyümölcsökkel lehet próbálkozni, de a zöldségek eredményesek a legtöbb helyen ha gondoskodik az ember vízről.

Láttam néhány ilyet: vissza a természetbe, majd műveljük a konyhakertet, jaj, de jó lesz nekünk, bio módon gazdálkodunk - a COVID első hullámos lezárásai alatt fordultak elő ezek leggyakrabban az ismerősi körben.

A forgatókönyv mindenütt hasonló volt: értelmiségi házaspár, akiknek pénzük már volt bőven, a nagyvárosi garzonban is home office-ban dolgoztak és a tanyán is így jött a pénz, aztán mindenért rohangáltak be a városba vagy szentségeltek, hogy Lóbüdös-Alsópusztára nem tudja másnapra az általuk megadott 1 órás idősávon belül kihozni a Tesco az online bevásárlást. A bazi nagy gazdálkodásból meg a ház nagyjábóli kipofozásán és pár giccses műparaszti kiegészítő beszerzésén kívül nem lett semmi, jobb esetben apa néha lenyírta a füvet.

Nagyon ritkán fordul elő.

Én legfeljebb csak pár hétig próbálnám ki a tanyasi életet.

Én is hasonlót tervezek, nyaralóként, tavasztól őszig ott lehetne lenni, gyerekeknek kikapcsolódás hétvégente, télre meg visszajönni a városba.

Persze így "komoly" kerti munka nem lehet, kiszáradna minden, ha nem tudnánk gondozni.

Nem jellemző mert én azt látom, hogy az emberek többségének már nem az a fontos, hogy elvonuljon mindenkitől és mindentől távol éljen a saját kis világában. Sokkal inkább társasági élet, utazások, aktív kikapcsolódás.

Ha valaki nyugalmat akar, azt is ki tud venni szállást csendes helyen, ott elvannak 1-2 hetet aztán meg élik tovább az életüket.