Kutyás és gyermekes szomszédok ellen miért folytatnak boszorkányüldözést?

Mert sok ember szeretne legalább az otthonában egy kis nyugalmat és viszonylagos csendet, miután egész nap egész héten húzza az igát.

Ez nem evidens?

Alsó szomszédként írok, aki felett a gyerek naponta órákon át rohangál - kics.szettül zavaró.

Igen, már számtalanszor felmentem épp csak le nem ordítottam az anyját, hogy neveéje meg a gyerekét vagy vigye le a játszira, szrom le, de persze az ő gyereke szent, én reagálom túl.

Mit?! Hogy a saját gondolatomat nem hallom, mert ugrál felettem a kölyök, vagy hogy még este tíz után is ugrál?

Laknál a helyemben, szerintem a harmadik este megértenéd, NEKEM pl mi bajom van a gyerekesekkel. :D

Nem mindegyikkel, de ők épp féléve napi szinten cs.szik ki a biztosítékot.

Rossz tapasztalatok, esetleges előítélet(ek) miatt általában.

Nagyon zavaró tud lenni, amikor egy meg nem nevelt, és/vagy épp elhanyagolt gyerek, kisállat hangoskodik, amit akaratod ellenére kell hallgatnod az otthonodban. És itt most nem egyszer-egyszer becsúszó alkalomra gondolok, hanem rendszeresre, de még ezek mellett sem támogatom a drasztikus lépéseket, az önbíráskodást, pl.: kerékkiszúrást, az illető tulajdonának szándékos rongálását.

Csak az a baj, hogy akiknél ez rendszeresen fordul elő, a nagy többségben nem értenek a szép szóból. Annyira gyakori válasz, hogy "de hát ő csendben volt!", vagy "kutya, ez a dolga!", amikor szembesítik a tulajt, szülőt, hogy valami nem stimmel. Nem is próbálnak változtatni, vagy megoldást keresni a problémára sokszor, amivel egy rakat embernek okoznak kellemetlenséget.

Nem azt mondom, hogy minden kutyás, gyermekes ember ilyen, de az tény, hogy sajnos egyre többen nincsenek másokra tekintettel, és még ők vannak felháborodva, ha valaki a szemükbe mondja ezt.

A mi lépcsőházunkban is élt egy fiatal pár, akinek 2 csivavája volt. Egy időben szokásuk volt több, mint fél napra egyedül hagyni a kutyákat, amik ezt nem viselték jól; olyankor szabályosan addig ugattak, vonyítottak, míg el nem ment a hangjuk. Ha 4 órába telt, hát 4 órán át. Ha többe, akkor annyit. Naponta max. 2x vitték le őket, amiatt is totál dilisek voltak. Akkor is ugattak, ha a lépcsőházban mozgás volt, de akkor is, ha egy hangosabb kocsi ment el a ház mellett, de akkor sem szóltak rájuk a gazdáik, amikor itthon voltak.

Ha bárki szólni mert nekik, csak a támadás volt a reakció, meg az örökzöld "kutyák, ez a dolguk!". Aztán, mikor az ember a sokadik ilyen szomszédot fogja ki, már kialakul benne egy csúnya előítélet, hogy az újonnan beköltöző, x fajtájú kutyát hozó tulajékkal is hasonló gondok lesznek.

Nem mindenki viseli olyan jól a zajokat, mint te.

Az én szomszédomba pl fogyatékos gyerek van, 16-20 éves lehet. Egész nap magára van hagyva, énekel rohadt hangosan, tapsol, ugrál stb. Buli egész nap.

A "pondrók" labdázbak. Dobálják a kerítéseknek, házaknak, mások kertjébe. Pofátlanul tépnék fel a kaput, vagy a nagyobbak átmásznának a kerítésen is a labdájukért.

A környékbeli kutyákat direkt hergelik, az utcai macskákat verik, bántják.

Visítanak mint az elmebetegek.

A kutyások meg kiengedik az utcára a kutyáikat. Némelyik vad, támadja a gyalogosokat, bicikliseket. Teleszarják az utcát, a gazdi által sétáltatott kutyák is. Soha nem szedik fel.

Nem, nem cigány környèk. Ezek fehér csokkerek.